MAGAZIN: Mi volt a legutóbbi magyar film, amit moziban láttak?

MAKK KÁROLY: Moziban? Ez nem lesz olyan egyszerű. Mindenesetre magyar filmnek, sőt annak is a magjának tekintem azt a főiskolai vizsgafilmsorozatot, amelyet egy harmadéves operatőrosztály tagjai készítettek. Minden ilyen vizsgán a tanári kar vizsgázik tulajdonképpen, az eredményüket pedig a filmet követő tapson mérhetik le. Jó volt látni a fiatal érdeklődők hatalmas tömegét is.

MAGAZIN: Hol látta mindezt?

MAKK KÁROLY: A Toldi moziban.

MÓGA PIROSKA: Én olyat mondanék inkább, amit most tervezek megnézni. Mégpedig egy magyar rövidfilmet, Szabó Szonja Turiszt című munkáját. Érdekelnek a fiatal generáció rövidfilmjei. A legutóbbi film, amit láttam, az Aglaja volt.

MAGAZIN: Amit belülről is láthatott, hiszen a címszereplőt alakítja benne. Pontosan a címszereplőt kamaszkorában. Milyen volt?

MÓGA PIROSKA: Megnézni vagy leforgatni?

MAGAZIN: Látni a filmet, amelyben saját maga is szerepel.

MÓGA PIROSKA: Nagyon különös és felemelő is egyben. A filmet három éve forgattuk. Más volt még akkor az életem, az egyetem előtt voltam. Olyan volt most magamat látni, mint egy emlék: messzi dolognak tűnt. Mintha a gyerekkoromat nézném. Folyamatosan emlékeket kapcsolok hozzá, a forgatásról, az emberekről, máskor meg egyszerűen csak magával ragad a film, minden másról elfelejtkezem.

MAGAZIN: Deák Krisztina rendező azt mondja magáról a sajtókönyvben: „Móga Piroska gimnazista volt még, mikor rátaláltam: a Katona József Színházban dolgozott esténként jegyszedőként. Zsebpénzért persze, de főleg mert közel akart lenni a színházhoz. Esténként a függöny takarásából bámulta egyik ideálját, Ónodi Esztert.” A filmben Aglaja anyját Ónodi Eszter alakítja.

MÓGA PIROSKA: Nagy élmény volt. Rengeteget tanultam tőle. Nagyon profi, fantasztikus színésznő. Ahol tudott, segített.

MAGAZIN: Makk Károly vissza tud emlékezni az első forgatására?

MAKK KÁROLY: Legelőször 1944 nyarán találkoztam filmforgatással, az akkori Hunnia filmgyárban. Nagy nehezen jutottam be fizetés nélküli gyakornokként, kapcsolatoknak köszönhetően. Nekünk otthon, vidéken saját mozink volt. Ez a pillanat nekem… onnan kezdve, hogy beléptem a kapun, átmentem az udvaron, ahol Muráti Lili is ült, megláttam egy igazi gépet, amivel másnap meg is kezdődött a forgatás… szóval, húsz éve készülök rá, hogy ezt a pillanatot – ha nem is így, hanem ezerszer szaftosabban – megírjam. Még mindig átélem minden egyes másodpercét.

MAGAZIN: Mikor olvashatjuk?

MAKK KÁROLY: Nem tudom, mert nagyon lusta vagyok. (Nevet). Helyesebben mondva, soha nem vagyok megelégedve azzal, amit csinálok. Van viszont egy olyan baráti köröm, amelyik nagyon biztat, élén Konrád Gyurival, akivel nagyon közel lakunk egymáshoz, mint ahogyan ugyanonnan is származunk, Berettyóújfaluból. Amikor én 16 éves voltam, akkor ő tíz. Ez akkoriban óriási szakadék volt. Ma már nem az.

MAGAZIN: Első kérdésem azért az volt, ami, mert egyre kevesebb mind a mozi, mind pedig a magyar gyártású film. Ezt mondták nekem az éppen átköltözőben lévő Odeon videotékában is, ahol új magyar vígjátékot kértem. Végül a 2008-as Kalandorokat kaptam. Miközben, ha megnézzük a filmfesztiválokat, úgy tűnik, mégiscsak vannak filmek: Az ajtó, Csak a szél… Hogy is van ez?

MÓGA PIROSKA: Nagyon árulkodó volt szerintem az idei, miskolci magyar filmfesztivál. Aki ott volt, érezhette a dolog családias légkörét, de éppúgy érezhette a pénz, a támogatás hiányát.

MAKK KÁROLY: Kiegészíteném ezt egy kicsit, mert pesszimistábban látom. Nincs magyar film e pillanatban. Van két, két és fél éve egy új struktúra, hogy készüljön magyar film, de van egy „dugó”, ami ezt a folyamatot erősen korlátozza.

MÓGA PIROSKA: A film sokkal költségesebb, mint a színház. Sok fiatal ismerősöm van, aki elvégezte mondjuk az egyetemet, diplomája van arról, hogy filmrendező, de évekig nem tud belekezdeni első filmjébe: a polcon porosodnak a forgatókönyvek. Nincsen rájuk pénz.

MAKK KÁROLY: Én ezt picit korrigálnám. Pénz van. A probléma az: akik döntenek, nem állnak oda valamelyik film mellé. Mindenki próbál valamit csinálni, de valahogy a jóváhagyási szisztéma annyira idegen itt, Magyarországon. Állandóan tökörésznek, már elnézést a kifejezésért: „ez jó ugyan, de vajon hogyan lehetne átalakítani?”. Ott ülnek a „rokonszenves átalakítók”, akik nem biztos, hogy alkalmasak erre a feladatra. Hiányzik a tekintélyes és bejáratott rendszer, amely azt mondhatná valamire: „Ez hétszentség, hogy filmre született!”. Ezt kellene megteremteni. Egyelőre hihetetlenül el tudják venni a kedvét azoknak, akik bedugják a fejüket a mostani rendszerbe. Én viszont nem akarom ezt tenni, éppen akkor, amikor ilyen ifjú színésznővel ülök itt együtt, és arra vagyok kíváncsi, hogy ő mit csinál.

MAGAZIN: Most, hogy bemutatták már az Aglaját…

MÓGA PIROSKA: Színésznek tanulok Kaposváron, ez a harmadik évem.

MAKK KÁROLY: Ki az osztályfőnöke?

MÓGA PIROSKA: Réthly Attila.

MAGAZIN: Variáljuk kicsit tovább az eredeti kérdésünket: mi volt a legutóbbi olyan darab – magyar szerzőé! –, amit színházban láttak?

MÓGA PIROSKA: Én a Volt egyszer egy Helené című darabot említeném. Ez egy kaposvári alternatív színház, a K2 előadása, Benkó Bence és Fábián Péter rendezte. Független színházi előadás, nagy élmény volt nekem.

MAKK KÁROLY: Nyíregyházán, zsűrielnökként volt alkalmam megnézni tizenhat darabot. Közülük tizenkettő magyar volt. Hihetetlenül érdekesek és ígéretesek voltak ezeknek az amúgy nem nagyon támogatott színházaknak a produkciói. Azt hiszem, ez az új trend: van egy csomó fiatal színész, aki nem jut kőszínházi szerződéshez. De összeállnak, és addig dumálnak, amíg kijön belőlük egy darabra való „anyag”.

MÓGA PIROSKA: Csak éppen ezek a független társulatok, amelyek össze szeretnének állni, és akár egy darabnál is többet akarnának csinálni, nagyon nehezen tudják ezt megtenni. Mert egy idő után egyszerűen nem tudnak miből megélni, és szétszéled a csapat. Például azért, mert valakinek gyereke születik. Pedig létező dolog lehetne, hogy egyetem után ne rögtön kőszínházhoz szerződjünk. Amúgy az ilyesfajta társulatok izgalmasabbak is tudnak lenni egy egész, mondjuk vidéki város igényét kielégíteni hivatott kőszínháznál. Egy független csapat sokkal kísérletezőbben dolgozhat.

MAKK KÁROLY: Ez örök probléma. Én azt gondolom, hogy ezek a színházak olyan friss levegőt jelentenek – és ezen egy szakmai attitűdöt értek –, ami nagyon fontos ma Magyarországon. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a színházakat – és csak azért nem sorolom fel őket, hogy ne csináljak nekik reklámot –, ahol nem ugyanazokat az elkoptatott fordulatokat látja az ember a színészek részéről. Ha van magukban annyi energia, hogy a kőszínházból beszálljanak az ilyenekbe, egy kis svungot, életkedvet adni nekik, akkor az gesztus és nagyon jó dolog. Ámde maga nem optimista!

MÓGA PIROSKA: Nem. De egyébként meg, persze hogy igen. Elvégre nem hagytam abba ezt az egészet.

MAKK KÁROLY: A reményt feladni soha nem lehet. Még annyi minden rossz és jó jön – az élet ezeket elosztja abban a mérhetetlenül rendetlen szisztémában, ami a sorsunkat intézi. Ezek mindenkinek ki vannak osztva. Maga a legelején van egy nagyon izgalmas vállalkozásnak. De mintha már most kis tartózkodást éreznék magában: na, vajon hogyan vesszük be ezt vagy azt a kanyart?

MÓGA PIROSKA: Ha jó a munka, ha az ember jó dologra talál rá, akkor ezek mind nem számítanak.

MAKK KÁROLY: Nincs olyan színésznő, aki ne kapna sanszot.

MÓGA PIROSKA: Lent, Kaposváron most nagyon jó rendezővel dolgozunk, Jeles Andrással. Csak ennyi kell: hogy olyan ember foglalkozzon velünk, akire felnézünk, és akitől sokat tanulunk. Ilyenkor nem érdekel, hogy öt órát alszunk csak, inkább az: csinálhassuk.

MAGAZIN: Mi a véleményük arról, hogy decemberben, a Thália Színházban bemutatják Bacsó Péter A tanú című műve színpadi változatát, Hamvai Kornél munkáját?

MAKK KÁROLY: El vagyok ragadtatva. Remélem, jó lesz. Hamvait nagyon kedvelem, jó képességű embernek tartom. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szedett még fel ez a film magára az elmúlt iksz évben, amióta ez megy. Mert a dolgok maguktól ragadnak rá. Nagyon komplex dolog lehet, hogy ez a két rendszer, pontosabban életünknek ez a két szakasza hogyan keveredik össze A tanú előadásakor a színpadon.

MÓGA PIROSKA: Én is nagyon kíváncsi vagyok, meg fogom nézni.

MAGAZIN: A maga nemzedékének, amely nem élt az előző rendszerben, mit mond ez a film? Tudja kötni a benne látottakat valamihez? Vagy ez is csak egy történelmi produkció?

MÓGA PIROSKA: Mármint a saját életemhez tudom-e kötni?

MAGAZIN: Vagy olyasmihez, amiket elbeszélésekből hallott…

MÓGA PIROSKA: Sok mindent megértek a segítségével idősebb emberekről. Hogy miért olyanok, amilyenek.

MAKK KÁROLY: Van a filmben néhány alaptípus, amelyekről azt merem mondani: most is megtalálhatók. Legfeljebb más módon, más ruhában, más körülmények között. Alapfigurák, akik itt szaladgálnak köztünk, lent és fent.

MAGAZIN: A pesti (kő) színházi élet két nagy megrázkódtatást hozott nemrég. Az Újszínház, mondjuk így, átalakulását és a két színházbezárást (Játékszín, Budapesti Kamaraszínház). Most úgy tűnik, a Játékszín magánszínházzá tud alakulni. Hogyan élték meg ezeket?

MÓGA PIROSKA: Ijesztőek.

MAGAZIN: Mind a kettő?

MÓGA PIROSKA: Igen, nekem mind a kettő.

MAGAZIN: Tendenciát lát bennük? Ez fog folytatódni?

MÓGA PIROSKA: Nem tudom megmondani. Itt megint csak fontos a pénzügyi háttér, amibe viszont nem látok bele. Ami a pénzügyinél is ijesztőbb, az pedig az eszmei háttér: gondolok most az Újszínházra. Abba kicsit belelátok, és el is szomorít.

MAGAZIN: Ott tettlegességgé is fajultak a dolgok…

MAKK KÁROLY: Mármint egyoldalú tettlegességgé.

MÓGA PIROSKA: Szerintem volt itt pofon mindkét oldalról, ha nem is fizikai…

I!

10. 29.

KEZDÉS: 19.00

CÍM: MüPaMozi: Makk Károly filmjei

FILM: Elveszett paradicsom (1962) (Sarkadi Imre drámája nyomán) SZEREPLŐK: Pálos György Páger Antal Törőcsik Mari

CÍM: Aglaja (magyar–lengyel–román lm)

RENDEZŐ: Deák Krisztina

SZEREPLŐK: Ónodi Eszter, Bogdán Zsolt, Móga Piroska, Jávor Babett

MAKK KÁROLY

SZÜLETETT: 1925. december 22-én, Berettyóújfalun. FOGLALKOZÁSA: filmrendező, forgatókönyvíró, színész. Kossuth- és Balázs Béla-díjas. Néhány filmje: Liliomfi (1954), Ház a sziklák alatt (1959), Az utolsó előtti ember (1963), Szerelem (1971), Macskajáték (1972), Egymásra nézve (1982), Magyar rekviem (1991), Egy hét Pesten és Budán (2003), In memoriam Bacsó Péter (2009).

MAKK KÁROLY AJÁNLJA

KÖNYV: JOSEPH HELLER: A 22 ES CSAPDÁJA

Precízen és ironikusan ragadja meg a világot.

SZÍNHÁZ: KOVÁCS DÁNIEL – VINNAI ANDRÁS: VIRÁGOS MAGYARORSZÁG (Katona József Színház)

Mai szituáció, bravúros színészi játék.

KIÁLLÍTÁS: EGRY JÓZSEF MUNKÁI, RÉVFÜLÖP. Időálló. Tud valamit a Balatonról, amit senki más.

MÓGA PIROSKA

SZÜLETETT: 1990. június 24-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: színésznő. Színművészeti tanulmányait a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán folytatja. Film- és színházi szerepei: Aglaja (2012), Komoly dolgok (2010), Mrs. Ratcliffe birodalma (2007), Brutus (2008), A Caligula-klán (2007), Tragikabaré (2007).

MÓGA PIROSKA AJÁNLJA

KÖNYV ÉS KIÁLLÍTÁS: AUSCHWITZ ALBUM

Sok mindenről beszélnek ezek az arcok: nők, férfiak és gyerekek, akiket én már nem ismerhettem meg.

SZÍNHÁZ: PINTÉR BÉLA: SZUTYOK

Ha valaki elgondolkodik róla, akkor nagyon mai.

ZENE: PHILIPP GLASS: SATYAGRAHA

Repetitív kortárs zene.