Hosszan sorolhatnánk még az efféle kettősségeket, ha a Pécsi Horvát Színházról szólunk, ám legyünk inkább tényszerűek. Van okunk az összegzésre, hisz a napokban volt húszéves a pécsi intézmény. Az elmúlt két évtizedben 120 premiert mutatott be a színház, ezek nagyjából kétharmada horvát, harmada magyar nyelvű előadás volt. A horvát bemutatók a magyarországi horvátságnak „készülnek”. Az anyanyelvét még beszélő délszláv kisebbség hatvanezres közössége elsősorban Bács, Baranya, Somogy, Zala és Vas megye határ menti településein él. Ők minden alkalommal izgatottan várják, hogy jöjjön el szűkebb pátriájukba a pécsi csapat, a produkciók fogadtatása ünnepi. Főképp a gyerekdaraboké és a népszínműveké, utóbbiak nótáit hallva a publikum dalra fakad, és legszívesebben táncra perdülne. Az előadás után gyakran együtt maradnak a színészek a helybéliekkel, és éjbe nyúlóan megy a trécs és a dajdaj.

De a színészek tudják, hogy ez a lelkes és kitartó közönség folyamatosan apad. Szentpéterfától Garáig, Lakócsától Hercegszántóig, Tótszerdahelytől Drávasztáráig ugyanaz a gond: a horvátul tudó fiatalok a közelben nem találnak állást, így másutt keresnek boldogulást, vékonyodik, öregedik tehát a horvátság ezekben a falvakban. (Ahogy az egész országban is vékonyul, de hát ez így van szinte mindenütt a nemzeti kisebbségekkel.)

Mint említettük, a horvát színháznak a kezdetektől fogva nincs saját társulata. A horvát előadások főszerepeit fél tucat magyarországi horvát és ugyanennyi eszéki, illetve zágrábi színész játssza. A magyar nyelvű produkciók elsősorban a Pécsi Nemzeti Színház művészeire épülnek. Tudni kell, hogy a horvát színházat a Pécsi Nyári Színház két korábbi vezetője – Vidákovics Antal koreográfus és Bagossy László rendező – találta ki és alapította, és ezért a teátrum máig kötelességének érzi, hogy nyaranta szórakoztassa a helybélieket és a turistákat. Ezek a magyar nyelvű produkciók ősztől a Pécsi Nemzeti Színházban folytatják pályafutásukat.

A kétnyelvű színház igyekszik kultúrát közvetíteni a két nemzet között, és ezúttal ez aligha frázis, a hídverés és karbantartás része, hogy a horvát előadások gyakorta magyar drámákból születnek, a magyar premierek pedig nemegyszer horvát írók műveit viszik színre. A híd szerepet a színház szeretné oly módon is erősíteni, hogy a horvát előadásokat – a rivalda fölötti feliratozással – tolmácsolják a magyar közönségnek. Ezt már Vidákovics Szláventől, a színház 35 esztendős igazgatójától tudtam meg. A direktor a színházalapító koreográfus gyermeke, aki egy egymondatos szereppel 15 évesen mutatkozott be az egyik horvát előadásban. Később Zágrábban végezte el a színész szakot, majd hazatért Pécsre, és itt játszik azóta is.

Azonban ha a jövőről faggatjuk az igazgatót, akkor elbizonytalanodik. Pár éve még biztatónak tűnt. A horvát kormány 2006-ban megvásárolta a színház Anna utcai épületével szomszédos telkek egyikét, hogy ott – a magyar kormánnyal közös finanszírozásban – új otthont emeljen a pécsi intézménynek. A színház stúdió méretű termében most hetvenen nézhetik az előadásokat, az új épület játszótermében kétszázan tehetnék. A színház jelenleg is helyet ad kiállításoknak és más rendezvényeknek, az új épületet sokoldalú adottságai révén egyfajta horvát–magyar kulturális központ lehetne. A kivitelezési tervek évekkel ezelőtt elkészültek, érvényességük lassacskán le is jár, a nagyjából félmilliárdos beruházásra azonban egyelőre nincs esély. Vidákovics Szláven úgy tudja, hogy a két kormány egy-két éven belül tart egy közös ülést, s ott – talán – szóba kerül az intézmény sorsa. Kiszivárgott, hogy a két ország uniós támogatásból szeretné felépíteni az új színházat. A direktor óvatos szavaiból érezhető, hogy a jövő tele van bizonytalansággal.

A jelen is. A színház állami és önkormányzati támogatása három év alatt – vásárlóértékben – a felére csökkent: 2009-ben még 111, idén 62 millió érkezett e két forrásból. A jegybevétel ugyan ehhez még hozzátesz 15-20 millió forintot, ám a támogatások visszaesése miatt elkerülhetetlen, hogy az évadonkénti négy horvát bemutatót 2013-tól háromra, az évi 120 előadást 100-ra csökkentsék. Egyébként a horvát kormány anyagilag nem támogatja a színház működését. Annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen horvát színház az anyaországon kívül. Hogy ez esetleg másképp lesz, arra az ad reményt, hogy a 20 éves jubileum okán kiadott könyvbe a horvát államfő írt köszöntőt. A morális támogatás már megvan.

Josip Cvenic, kortárs horvát szerző Csavaros ajtók című színművét 2003-ban vitte színre a pécsi csapat