Csupán annyi történt, hogy a hazai televíziós csatornák – fölöttébb váratlanul – több olyan produkciót is képernyőre küldtek a hét végén, amely biztosan nem ment át a szimplifikáltságot mérő Fekete Pákó-teszten. És ez manapság éppen elég ahhoz, hogy szenzációként tálaljuk a hírt.

A Duna TV-n például láthattuk a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos tehetségkutató műsort. Az attrakció legfőbb tanulsága az: hagyományaink és kultúránk megőrzéséhez és marketingjéhez nem azokról a csillagászati felfedezésekről kell beszámolni, amelyek szerint a Nap, a Hold és az IMF Magyarország körül forog, hanem elég a valóságot a képernyőre küldeni. Abban a pillanatban, amikor nem űrmagyar maskarába öltözött Kerényi Imrék referálnak a nemzeti mit-hogyanról, hanem messzemenően szimpatikus fiatalok mesélnek tradícióink iránti rajongásukról, kirajzolódik a határ a magyarságtudat és a nyálból formázott giccs között.

Persze a vetélkedőnek még csak a selejtezős szakaszát láthatjuk, de ha a döntőkben is a táncosok és a zenészek kapják a főszerepet, a műsorvezető hasonlóan visszafogott marad, miközben a cimbalom ugyanilyen bámulatosan szól, akkor alighanem a köztévé legsikeresebb vállalkozásainak egyike lesz a Fölszállott a páva.

Miként a TV2-nek a The Voice című énekeskutató show. Az ötlet eredetiségét és a profi konstrukciót, azaz a licenc erejét jelzi, hogy még e csatorna sem tudta elbaltázni az adaptációt, pedig az utóbbi évtizedben alig akadt olyan formátum, amelyet ne sikerült volna önmaga paródiájává változtatnia. Ám a termék ezúttal jó minőségű. Persze már a koncepció is szimpatikus, mivel a zsűri tagjai háttal ülnek a versenyzőnek, azaz a hang (értsd: a tehetség) alapján ítélkeznek. És akadnak príma fellépők, oké a zene, remek Molnár Ferenc Caramel. (Arra még keressük a választ, hogy Malek Andrea miért gondolja azt: előnyös, ha olyan harsány, mint egy hetedikes kiscsaj a teadélutánon, amikor beállít a barátnő már nem szűz középsulis bratyija.)

Két igen ígéretes műsort is láttunk, amiből az következik, hogy egyik sem nyerhetett a nézettségi versenyben. Ott az X-faktor győzött. Az a show, amely szerte a világon énekes tehetségkutatóként üzemel, idehaza pedig óvodai farsang, Postás Józsival terhelt vidéki sörfesztivál és hullarészeg kockázatelemzőkkel telepakolt karaokebár mutációjaként határozható meg.

Nyilván nincs abban semmi meglepő, hogy a Fölszállott a páva sokkal kevésbé érdekli a nézőket, mint az RTL Klub zenés celebgyártó kabaréja. Sansza csak akkor lenne az ikszre, ha a kalotaszegi táncmutatványok között két vonat egymásnak rohanna a színpadon (kétszáz sebesült meg némi vér), Sarka Kata Rubint Rékával mélyanalizálná a tonhalas penne szénhidráttartalmát, a háttérben meg Berényi Miki smárolna VV Évával.

Mivel efféle jelenetek nem spékelik az adást, így marad a sokadik hely. Emiatt még csak szomorkodni sem kell, mert már az is felhőtlen örömre ad okot, hogy efféle műsorok megjelennek a menüben. Olyanok, amelyekben föltűnik a kultúra, és nem kizáró ok a tehetség meg az érdem.

Ez először furcsa, de talán meg lehet szokni. Az ellenkezőjét is megszoktuk.

Igaz, Alekosz?