Ez utóbbi csalóka: elvben magáncégek adományairól van szó, amely az adott színház jegy- és bérletbevételének nyolcvan százalékáig vehető igénybe. De valójában ez is közvetett állami támogatás, hiszen a felajánlónak ezt az összeget elengedik az adójából. Viszont legalább egy fenntartó nélküli magánteátrum is hozzájuthat a taóhoz, ha regisztrál az előadó-művészeti törvény szerint. Sőt a kiemelt kategóriába, az önkormányzati színházak közé is bekerülhet: ezt sem zárja ki a törvény, ha megfelel a kritériumoknak.

Németh Kristóf a „XXI. század első pesti magánszínházát” tervezi beindítani a Játékszínben

Ez eddig egyedül Karinthy Mártonnak sikerült, így teátruma biztos állami támogatással számolhat 2013-ra. A budai színházzal közszolgáltatási szerződést kötött ugyanis a kerület, sőt együttműködnek a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola drámatagozatos osztályával is, amely a Bartók Béla úti színházban tartja vizsgaelőadásait, és Vidovszky György náluk vezényli az ifjúságnak szóló beavató színházat. A Karinthynak megfelelő az előadás- és bemutatószáma, az igazgató a végzettségre vonatkozó kitételnek is megfelel.

Karinthy Márton harmincegy éve vezeti a magánszínházát, és már többször megjövendölte, hogy előbb vagy utóbb az állam úgyis kiszáll több színház fenntartásából, így ezek az intézmények a piacra kerülnek. Legutóbb például tavaly nyilatkozott erről lapunknak, amikor még nem lehetett tudni, hogy megszüntetik a Budapesti Kamaraszínházat és a Játékszínt. A rendezőt amúgy három évtizede faggatják, hogyan kell magánszínházat vinni. Ő erre mindig azt szokta válaszolni: minden nap mérlegét ismerni kell, pontosan a bevételi és a kiadási oldalt. A magánszínház ugyanakkor teljes személyi, anyagi felelősséggel jár, és a műsorpolitikát sem a szakmai kánon előítélete és nem is a kritikai elvárás szerint kell csinálni, hanem közönségbarát módon.

Az állami források közül egyedül a taóra számít az Orlai Produkciós Iroda, amelynek ugyan nincs saját épülete, de van állandó játszóhelye, a Belvárosi Színházban. A hat éve működő színház repertoárjában több mint húsz előadás fut, és a legjobb színészekkel játszik kevés szereplős, javarészt úgymond „igényes bulvár”-darabokat, filmek színházi adaptációit. Amikor Orlai Tibor producer elindította a magánszínházát, még egészen más volt a gazdasági helyzet. Szép számmal akadtak támogatók, főként brandimázsépítő cégek. Ma már mindez a tizedére csökkent – mondja. Egy titka van a magánszínháznak: az előadásokat játszani kell, a jegybevételnek meg havi átlagban fedeznie a napi költségeket. Orlaiék a produkcióikat rendre körbeutaztatják az országban: havi 25-30 előadást tartanak, ebből 15-20-at a Belvárosiban, 10-12-t vidéken és 4-5-öt más pesti színházban. Az előadások bekerülési költségeit (díszlet-jelmez, fogyókellék, reklám, bérleti díj) pedig a taóból, támogatói és saját pénzből fedezik. Minimális pályázati pénzt mindössze két ízben kaptak, a KoMa társulattal közös ifjúsági előadás iskolai játszására, és – miniszteri keretből – a Börcsök Enikő által előadott, autistákról szóló darabra.

Magánszínházi tapasztalatairól még nem tud beszámolni Németh Kristóf, aki három társával együtt vásárolta meg nemrég a végelszámolás alatt lévő Játékszín Kiemelt Nonprofit Kft.-t. Mint mondja: alaposan kidolgozták, hogyan működtethető egy privát intézmény.

Október 30-án lesz 100 éves a Teréz körúti játszóhely, és ekkor nyitják meg a „XXI. század első pesti magánszínháza” szlogennel futó teátrumot. A négy tulaj az évad végén megszűnő Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín művészeit, előadásait akarta megmenteni, ezért vágott bele ebbe a vállalkozásba. Bár valóban 3,1 milliót fizetett a Játékszínért, további 12 milliót kell beleölniük, hogy nulláról induljon a vállalkozás. A mérleget szívesen megmutatja bárkinek az igazgató, a Balázsovits Lajos vezette elődnek ugyanis 6,5 millió forint tartozása van az adóhivatal felé, a további költség pedig a végelszámolás miatt gyűlt össze. Úgy gondolják, a kft.-be további 15 milliót még bele kell tenni, hogy működőképes legyen.

Kedden kapták meg egyébként a papírokat arról, hogy hivatalosan is megszűnt a Játékszín végelszámolási folyamata, új mérleget nyithatnak. Éves kiadásként amúgy 90-100 millióval kalkulál Németh. Hogy miből is remél bevételeket az új vezetés? A jegybevételből, bár hasonló – 1500–2900 forint közötti – jegyárakkal dolgoznak majd, mint elődeik. A Játékszín brand, bejáratott név, ezt is tudják majd jól használni, akárcsak korábbi előadásaikat, melyek közül jó párnak megveszik a jogait. Repertoárba kerül a Budapesti Kamaraszínház kész előadásaiból is több, ha a jogtulajdonosokkal megállapodnak. Ez a kezdeti időszakban költséghatékony megoldás, hiszen nincs kéthavi próbapénz, és a meglévő díszletek, jelmezek, a kifizetett rendezői díj miatt sokkal alacsonyabb az előadások bekerülési költsége. A jogdíjakat és a produkciók napi játszását kell kigazdálkodniuk. Szeretnék bérbe adni olykor a színháztermet, valamint a büfét, erősen számítanak a taóra. Ennek amúgy nincs akadálya, a cég ugyanis jogfolytonos. Balázsovitsék eddig megközelítőleg 20 millió forintot vettek fel már erre az évre, de maradt az újaknak is.

Az első önálló premier feltehetőleg februárban várható, addig a régiből olvasztott új repertoárt futtatják. Bár Balázsovits Lajos korábban azt nyilatkozta lapunknak, saját előadásait nem adja, Németh Kristóf azt mondja: elődje eladta a saját rendezései jogát a színháznak, így a továbbjátszáshoz nem kell tőle engedélyt kérniük.

A Játékszín nem állami támogatásból akar működni, bár közszolgáltatási szerződést szívesen kötnének akár több kerülettel is, ennek azonban pillanatnyilag nulla százalék az esélye. Menedzserigazgatóként Némethnek az a dolga, hogy pénzt lapátoljon a cégbe. Most épp Terézvárossal tárgyal, hiszen a Játékszín épülete nem a nemzeti vagyonkezelő tulajdona, mint a kft. A kerület viszont a korábbi havi pár százezres bérleti díjat a többszörösére szeretné emelni, amit Németh Kristóf méltatlannak tart.

A tulajdonosok szerint akkor térül meg a befektetés, ha hosszú távon a színház munkát ad nekik. Az igazgatóság egyébként eleinte nem vesz fel fizetést, és úgy kalkulál, később sem emelkedik ez 100-200 ezer forintnál magasabbra. Mind a négyen abban reménykednek: a színház tavaszra biztonsággal működik majd. És remélik, hogy pár év múlva a leharcolt hang- és fényparkot, a mikrofonokat és a kábeleket is lecserélhetik, pláne, ha találnak erre szóló pályázatot.