Elsőként egy Alkér Endre által jegyzett felvételben gyönyörködhetünk. 1866 körül készült a Gellérthegyről, éppen a Vigadó építésének befejezése előtt. Látható, hogyan próbálnak a szorgos munkások egy reménytelen sártengerből korzót varázsolni, a Vigadó mellett pedig jól kivehető a hajdani, legendás „Szálloda az angol királynéhoz” nevű idegenforgalmi egység, ahol Deák Ferenc tizenöt évig, tehát életvitelszerűen lakott, és ahol mások mellett olyan prominensek is megfordultak, mint Ferenc József apostoli király és b. neje, Sisi, továbbá a tragikus sorsú Rudolf trónörökös, a brazil császár, a szerb király és az aktuális walesi herceg. A háttérben a Margitsziget figyelhető meg, balján (neki jobbján) a már régóta nem létező Festők szigetével. Az eligazodásban sokat segít, hogy a tárlat rendezői kinagyították és a panorámák mellé tették a legérdekesebb részleteket.

Buda látképe a Ferenc József (ma Széchenyi, korábban Roosevelt) tér felől, 1884 körül, Kozmata Ferenc felvételén

A következő fotográfiát Indrikó Jánosnak köszönhetjük, aki egy évvel később a Várhegyre ment fel hű apparátjával, megörökítve például egy kisebb korabeli lánchídi forgalmi dugót. Utóbb, ugyancsak Alkér jóvoltából megragadhatunk egy pillanatot a bazilika grandiózus kupolájának építéséből, még utóbb egy 1873–74-es képen (szerző: Gervay Béla) ugyancsak sok más érdekesség mellett viszont már a grandiózus kupola nélküli bazilikát figyelhetjük meg: mint ismeretes, a kupola 1868-ban, főként anyaghiba miatt beomlott, noha az akkori tervező, Ybl Miklós, miután repedéseket észlelt az építményen, előre szólt, hogy itt vélhetően nagy córesz lesz. Hiába, amikor megtörtént a baleset, természetesen vizsgálóbizottságot állítottak fel, amely, mint ahogy az egy rátermett vizsgálóbizottsághoz illik, nem talált egyetlen árva felelőst sem.

Később a Krisztinaváros is feltárulkozik, az ismeretlen mester felvételén remekül látszik az 1843-ban épült, 1937-ben lerontott Horváth-kerti Budai Színkör, amely arról is híres, hogy miután Buda városa betiltotta a német nyelvű színielőadásokat, a kutyát se nagyon érdekelte, ki és mit játszik benne. Jobbra a Vérmező terjed ki minden irányba, megértetve végre a ma emberével, miért hívnak mezőnek egy dús lombozatú parkot: az 1860-as évek vége felé még egy nyomorult cserje sem volt rajta. A következő művet, Kozmata Ferenc 1884-es budai látképét viszont kifejezetten a fiatalabbaknak ajánlanám, igen szépen hozza, milyen volt az Ybl bazár, amikor még nem az volt a város koncepciója, hogy hiba volna ellenállni annak, ami elrendeltetett, ti. ami szét akar rohadni, az rohadjon békével.

A huszadik századi sorozat is hallatlanul érdekes, megleshetjük az Erzsébet híd építését, a Kis-Gellérthegyet, ahol 1925–26-ban még kőbánya működött, egy gőzhajó oldalára helyeztett tábláról pedig megtudhatjuk, hogy 1910 táján a Hunyady János volt a legjobb természetes ásványvíz, bár más gyártók szerint nyilván korántsem. Találkozhatunk a szép emlékű Tabánnal (Balogh Rudolf, 1920 k.), amely fölött sűrű, setét felhők ülnek, ha akarom, szimbolikusan előrevetítve a közelgő véget, ha nem, nem. Tanulságos Seidner Zoltán 1952-es panorámája is, amelyen az Erzsébet híd már csak nyomokban látszik, a Kossuth viszont még teljes valójában igen, ahogy az idén elhunyt remek fotográfus, Jaksity lászló 1985-ös képe is, amely szintén jeles várostörténeti emlék. Újra találkozhatunk rajta a Zsigulikkal és Skodákkal berendezett Clark Ádám téri foghíjtelken állott presszóterasszal, amelyet kizárólag azért szüntettek meg, hogy egy pozdorjakerítést tehessenek elé, valamint újra végigpásztázhatjuk a száz év alatt szinte teljesen átalakult korzót, megpihentetve szemünket egy-egy pillanatra az Atrium Hyatt szállodán (ma Sofitel), a Fórum Hotelen (ma Hotel Intercontinental) és a Hotel Intercontinentalon (ma Marriott).