Amiről szó van, az egy dolgozószoba-berendezés 1930-ból. Ahogy az talán a képen is látszik, négy részletből áll össze, egy üveges könyvszekrényből, természetesen egy asztalból, egy könyvespolcból, valamint még egy szekrényformából. Eddig ez, ugye, nem túl sok, ámde: minden darab rejt valami turpisságot. A könyvszekrény egy rekeszt, amelyben nagyméretű papírtekercsek voltak, az íróasztal két, üvegtetejű, nyitható kis bokszot, amelyekben gazdája a legfrissebb leveleit tartotta (hogy mindig a legújabb küldemény legyen leginkább szem előtt), valamint egy ugyancsak könnyen áttekinthető írószertartót; a harmadik tag hátsó tartományából egy rajzasztalt lehetett elővarázsolni (ez sajnos már nincs meg), a negyedik bútorból pedig egy komplett írógépasztalt. Ez viszont, ugye, már valami.

De távolról sem minden.

A garnitúrát ugyanis – mint azt a múzeum bútorgyűjteményének vezetőjétől, Horányi Évától megtudtuk – nem más tervezte, mint Bierbauer (Borbíró) Virgil (1893–1956), a neves építész, aki egyebek mellett a budaörsi repülőtér világklasszisként számon tartott, tehát a legújabb kori honi szabvány szerint ennek megfelelő iramban rohadó forgalmi épületét is jegyzi, és akit a modern építészet magyar eredményeit ismertető és népszerűsítő kiváló folyóirat, az 1928-ban indult Tér és Forma egyik főszerkesztőjeként is tisztel az amúgy hálátlan utókor. A Bauhaus-áramlattal erősen rokonszenvező Bierbauer ezt a berendezést – amelyet egyébként ő maga használt – afféle demonstrációnak szánta, a garnitúra a funkcionalizmus, a konstruktivizmus diadalát hivatott hirdetni. Vagyis egy percig sem volt cél, hogy szép legyen.

De van tovább is. Ahogy az a képen ugyancsak szépen kivehető, a jó nevű Bálint Ferenc belvárosi asztalosmester által kivitelezett asztalhoz és szekrényekhez ülőalkalmatosságok is tartoznak. Ezek már csinosabbak, de nem csak a csín miatt szeretjük őket: a csőbútorokat ugyanis megint csak nem más tervezte, mint a szintén építész, a Bauhaus-iskolából érkezett Breuer Marcell, akinek számos jeles épület (pl. Művészeti Múzeum, Cleveland, UNESCO-palota, Párizs stb.) mellett a híres-nevezetes Wassily széket is köszönheti a művelt világ. Az itt megfigyelhető két darab egy tizenöt részes sorozat része, amely – tessenek meglepődni – a Thonet-gyárban készült, a mester licence alapján, csakúgy, mint később Mies van der Rohe vagy Le Corbusier alkotásai. Bierbauer Virgil valószínűleg a pesti Thonet-mintaboltban, a Váci utca 11.-ben vásárolta a Breuer-székeket.

Mi kértük a múzeumot, hogy válasszon ki gyűjteményéből egy bizonyos tárgyat, amelyet most valamiért különösen szívesen mutatna be olvasóinknak. Horányi Éva elmondta: a dolgozószoba-berendezés, túl a feljebb élvezettel taglalt rafinériákon és azon, hogy nagy nevekhez köthető, azért is izgalmas, mert egy nagyszerű építészeti korszak kiváló reprezentánsa.

E heti műtárgyunk az Iparművészeti Múzeum „Art deco és modernizmus – Lakásművészet Magyarországon 1920–1940” című kiállításán látható, amelyet a vártnál is élénkebb érdeklődés miatt november 11-ig meghosszabbítottak.