Széthullva válnak profivá?
Méltatlan személyi változások, panaszok, a polgármesterhez címzett névtelen és nevesített levelek – ezek a felhangok zavarják mostanság a nagy múltú és jó hírű szolnoki szimfonikusok mindennapjait. Az 1965-ben alakult, 1972-ig amatőr, majd 1996-ig félhivatásos, azóta pedig hivatásos státusban működő együttes három éve első kategóriás minősítést szerzett. Élén egy japán karmester, Izaki Masahiro áll, az együttest pedig egy ideje az önkormányzat nonprofit kft.-je működteti.
– A bajok akkor kezdődtek, amikor az ügyvezető kérésére Ignácz Ervint, egy helyi, autókereskedéssel foglalkozó üzletembert is bevettük a zenekart működtető kft.-be – mondja Bali József alapító karmester, aki szerint az üzleti világban uralkodó haszonelvűség, az egyszemélyi vezetési hajlam teljességgel szembemegy azzal az elvrendszerrel, amelyet egy művészekből álló csoport irányítása jelent.
– A zenekar egy szerves folytonosság, olyan közösség, melynek tagjai egy ekkora városban, régióban rendkívül sok szálon kapcsolódnak a környezethez: munkahely, család, lakás, barátok, növendékek, azok szülei, emlékek, hangversenyek sikerei, ez mind-mind élő gyökérzetként élteti őket. Sokan azért költöztek ide, vettek lakást, vagy azért maradtak itt,mert van szimfonikus zenekar. Most pedig mindenféle mondvacsinált ürüggyel kezdik eltávolítani a régi tagokat, azokat, akiket szeret a közönség, akik ismerik az eddigi repertoárt. Helyettük pedig a fővárosból hoznak kisegítőket, esetleg főiskolásokat szerződtetnek, mert ők nem vitatkoznak, hanem felveszik a gázsit, aztán hazamennek – mondja.
Természetesen ha a karmester színre lép, ott csak a legszigorúbb fegyelemnek van helye. Ilyenkor a próbaterem vagy a hangversenyterem a legkevésbé a demokrácia színtere. De félelemmel terhelt, gúzsba kötött lélekkel nem lehet muzsikálni. Illetve lehet, csak annak az eredménye eléggé kétséges – mondja Bali József.
Több, a zenekarból a közelmúltban eltávolított zenésszel és a néhány éve visszavonult, velük szolidaritást vállaló alapító karmesterrel beszélgetek. Azt mondják, egy 2009-es japán turnén kezdődtek a problémák. – Úgy hajszoltak bennünket, mint a lovakat, egyik városból a másikba utaztunk, és nagyjából annyi pénzt kaptunk ezért, mint egy orosz fejőnő: napi négyezer forintot – mondja az egyik zenész.
– Amikor a következő esztendőben néhányan emiatt nem vállalták az újabb japán turnét, azzal fenyegették meg őket, hogy harminc százalékkal csökkentik a bérüket, és többeket azóta el is küldtek a zenekartól. Hárman a méltatlan eljárás miatt munkaügyi pert indítottak, amelyet meg is nyertek, az ítélet már jogerős. Ez azonban nem kárpótolja a zenészeket az állásvesztésért: Szolnok környékén muzsikusként nemigen lehet máshol elhelyezkedni. – Negyvenéves, erejük teljében lévő, főiskolát végzett zenészek vannak állás nélkül, csak azért, mert ki mertek állni az érdekeikért. Ezzel megalázták és lehetetlen élethelyzetbe hozták azokat, akik nagyon sokat tettek a zenekar létezéséért.
Sok pénzt kifizettünk azért a szólamtudásért, melyet a kisegítőknek vagy a most szerződtetetteknek újra meg kell tanulniuk, ugyancsak a zenekar költségvetéséből, csak azért, mert a mi törzsgárdánk egy része nem játszhat – panaszolja az alapító karnagy, aki szerint a közös munka és az átélt koncertsikerek nyomán kialakult szakmai és emberi összetartozás már a múlté. Hozzáteszi: ezért nem a jelenlegi karmester, Izaki Masahiro a felelős, ő ugyanis ideje nagy részét Japánban tölti, emiatt kénytelen jóváhagyni a jelenlegi ügyvezetők elképzeléseit, rábízni magát az itteni döntéshozókra.
– Félreértés ne essék, az, hogy egy zenekarban az állandó fejlődésnek van egy szelekciós kényszere, természetes. Az eltávolított kollégák túlnyomó többsége azonban a legjobb erők közé tartozik, köztük a zenekartagok szavazatai alapján elsőként Év zenésze díjjal kitüntetett koncertmester, vonós szólamvezetők stb. Őket azért elküldeni, mert egy primitív diktatúra légkörét nem hajlandók szó nélkül tűrni, méltatlan. Ennyire nem volna szabad visszaélni kiszolgáltatott helyzetükkel – mondja Bali József.
Ignácz Ervin szolnoki üzletember – a zenészek szerint a problémák egyik „forrása” – lapunknak azt mondta: ő ügyvezetőként nem hoz művészeti kérdésekben döntést, csupán végrehajtja a taggyűlési határozatokat, illetve a főzeneigazgató-karmester utasításait. Így tett egyes zenekari tagok elbocsátásakor is, akikkel hiába próbált megállapodni a további foglalkoztatásuk feltételeiről. Közölte: díjazás nélkül látja el a munkáját, amit azért vállalt el, mert maga is nyolc évig zongorázott, és a mai napig zenerajongó.
– A Szolnoki Szimfonikus Zenekar igen nagy múlttal rendelkező művészeti együttes, amely az elmúlt évtizedekben nem rendelkezett önálló jogi státussal. Az elmúlt néhány év a professzionalizálódás irányába megtett folyamatos átalakulás, fejlődés jegyében telt – mondta lapunknak Szutorisz-Szügyi Csongor, a polgármesteri hivatal humán igazgatója. Az első kategória eléréséből szavai szerint sok új feladat adódott, megalkották a szervezeti működési szabályzatot, és létrehoztak egy minősítési rendszert is. – A zenekar a zenészek számára is munkahellyé vált. Nyilvánvaló volt, hogy az önálló zenekar működését szigorú, azt is lehet mondani, hogy új alapokra kellett helyezni.
Az évi közel százötven koncert, a folyamatos gyakorlást jelentő több tucat, újonnan betanult darab komoly szervezési feladatot igényelt a vezetéstől és fegyelmezett, minőségi szakmai munkát a zenészektől – mondta a humán igazgató. Hozzátette: az elmúlt időszakban minden vezető poszton – szólamvezető, szekcióvezető, koncertmester – dupla pozíciókat alakítottak ki, és ez a változás nem mindenkit érintett pozitívan. – Az új „rendszerben” a karmesterek, a szólamvezetők, a szekcióvezetők havonta minden egyes résztvevőt értékelnek, a zenekar menedzsmentje rendszeresen tájékoztatja a tagokat a különböző koncertekről, célokról, irányokról. Ez a működés elengedhetetlen feltétele.
Akik ezt nem tudták teljesíteni, és Szolnok fő-zeneigazgatójának, Izaki Masahirónak az útmutatásait, kéréseit nem akarták vagy nem voltak képesek követni, azok természetesen nem érezték jól magukat. Ennek ellenére minden tag szerződéses ajánlatot kapott, amelyet egy pár zenész visszautasított. Tehát nem történt kirekesztés. Friss, fiatal, tehetséges, diplomás zenészek szívesen játszanak a szolnoki zenekarban, és reméljük, többen majd Szolnokot választják letelepedésre – mondta Szutorisz-Szügyi Csongor. Szerinte nem hullott szét a zenekar, hanem éppenséggel egy tisztulási, profivá válási folyamaton ment, megy keresztül.
A korábbi zenekar tagjai közül néhány idősebb szolnoki zenész nyugdíjba vonult, néhányan pedig – mint mondta – szakmai vagy „hozzáállásbeli” problémák miatt kikerültek a zenekarból. Közölte: a város vezetése ugyanazt várja el a Szolnoki Szimfonikus Zenekartól, amit más intézményeitől is: magas színvonalon, közmegelégedésre, a források hatékony felhasználásával végezzék feladatukat az itt élők örömére, és vigyék el Szolnok jó hírét az országba s a világba.
