Oroszok olaszul

2012-10-12

A Moszkvai Nagyszínház története a XVIII. század végéig vezethető vissza. Többször leégett, és mindig nagyobbra építették. Legújabb korszaka alig egy éve kezdődött el.

A mai helyen Moszkvában először 1776-ban, a felvilágosult II. Katalin cárnő alatt nyílt színház. A korai kapitalizmus próbálkozásából hamar az állami művészpártolás szimbóluma lett, és ma sem tudna fennmaradni, akármilyen sokat is kell fizetnie a jegyért a több mint kétezer nézőnek-hallgatónak.

Tavaly októberben hat évig tartó, 150 milliárd forintnak megfelelő felújítás után, újjávarázsolva nyílt meg a hatalmas színházépület. Ki bírna eltartani egy ekkora operaházat?!

Ráadásul mindig is magas színvonaláról volt híres, és akárhány nagy énekese és muzsikusa járja ma a világot, tülekednek a zenei tehetségek, hogy megmutathassák magukat a moszkvai közönségnek. Most pedig a budapestinek is lehetősége van, hogy egy nap két előadáson hallhassa énekelni művészeit.

Annak idején olasz zeneszerzők – elsősorban Bellini és Verdi – darabjainak bemutatásával szerzett magának hírnevet a színház, csak a XIX. század második felében hódították meg a klasszikus oroszok – Csajkovszkij, Muszorgszkij, Borogyin – a Bolsoj színpadát. (Régebben a kiejtést követve Balsojt írtunk, lehet, hogy nemsokára Anyegin helyett is Onyegin lesz a divat?)

A régi hagyományt elevenítik hát föl a Kongresszusi Központban, ahol az orosz énekesek az első előadásban Rossini, Verdi és Puccini, a másodikban Verdi és Puccini áriáit adják majd elő.