Jászai nemzete nélkül

2012-10-12

Felkérésre született Borbély Szilárd A nagy Jászaija, és ez – radikalitása ismeretében – meglepő. A nagy Jászairól , röviden szólva, azt állítja, nem létezik. Nem azt, hogy a nagy színésznő ne létezett volna, hanem hogy a szerep, amelyet Jászai Mariként, a Nemzeti tragikájaként játszani kényszerült, velejéig hazug volt, a „boldog békeidők” ostoba önáltatásának kelléke.

A darab Jászaija műtét közbeni altatásban álmodja újra életét, abból az egy évből visszatekintve, amikor átszerződött a Vígszínházba a Nemzetiből, átmenetileg kiugrott a Nemzet Nagy Tragikájának szerepéből. Innen látunk rá a königgrätzi ütközet hulláira és haldoklóira, a gépesített gyilkolás színterére, ahol már a XX. századra próbálnak, és ahol Jászai markotányosnőként statisztál 16 évesen.

Majd – némely kellemetlen, homályba vont kitérők után – a karrier és a nemiség kényszerű hazugságai következnek. A színésznő teste először a szadista apa, majd a császári és királyi hadsereg őrmestere, később a gazdag báró, a tehetségtelen férj, legvégül pedig a hálás Haza tulajdona lesz, tehetsége a korabeli „nemzeti középosztály” önigazolása – hiába, hogy ő maga Petőfiért rajong, hogy gyűlöli az ara diak gyilkosát, Ferenc Józsefet, megveti Jókait és az „irodalmi Deák-pártot”.

A nemzeti reprezentáció ürességének drámája A nagy Jászai, annak tragédiája, ahogy például a család és vallás – „közügyekként” – e hazug színház részévé válnak (egy különösen szép pillanatban Jászai Petri György Petőfi-versét szavalva aktualizálja mindezt). A felkérésnek úgy tesz eleget a darab, hogy a szerepek által eltakart Jászai (Feszty, Jókai, Arany János) emlékét idézi meg. Lehetne-lehetett volna igazi, hasznos színházi botrány is belőle.