„A 38 éves Nikolettnek az 50 éves, tehetős Patrik udvarol. A nőnek Patrik mellett még egy szeretője is van, a jóképű, fiatal, bár nem túl módos Balázs. Patrik mit sem sejt a vetélytársról, és megkéri a cukrászdában eladóként dolgozó nő kezét. Nikolett igent mond, hiszen Patrikkal megfogta az Isten lábát, bár idősebb, de gazdag. Ennek ellenére esze ágában sincs befejezni viszonyát Balázzsal. Amikor szeretője, Balázs értesül a tervezett esküvőről, botrányt rendez a menyasszonyi ruhaszalonban, ahol Nikolett és konzervatív lánya, Valéria épp ruhákat nézeget. Valéria nem tud Balázsról, és kérdőre vonja anyját, aki azt hazudja, hogy egy régi, bolond pasija zaklatja. Nikolett tudja, hogy lánya elítélné kettős életét. Később Balázs azzal fenyegeti szeretőjét, ha hozzámegy Patrikhoz, mindent kitálal viszonyukról. Nikolett egy időre le tudja csillapítani szeretőjét, de rezeg a léc, hogy a titkos viszony kiderül… ”

Bizony, ez itt egy adás előzetese, beajánlója, amitől kedvet kellene kapnunk, hogy megnézzük. Bevallom, én már a második mondatnál elvesztettem a fonalat. Családi konfliktusokat látunk, némi bűntényszaggal megfűszerezve, a történeteket amatőr szereplők, színjátszáshoz kedvet érző civilek adják elő. Előtte szépen castingoltatják őket, aztán az egyikből kamasz lány lesz, a másikból anya, a harmadikból gazdag barát, a negyedikből meg börtönőr. Lelkes jelentkezőből persze nincs hiány, amit meg is értek. Ki akarna ma már kopott művelődési házak poros padlójára állni, s onnan szavalni, hogy „nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám!” Mennyivel jobb egy fukszos, gazdag csávó bőrébe bújni, és a kamera meg a technika, no és egy jól-rosszul megírt forgatókönyv segítségével ország-világ elé tárni tehetségünket. Vagy a tehetségtelenségünket. Akad mindkettőből ebben a sorozatban. De azért ne legyünk igazságtalanok: olykor több spiritusz és eredetiség bújik meg egy-egy műkedvelőben, mint a Barátok közt vagy a Jóban Rosszban teljes gárdájában. És ez feltétlen erénye a sorozatnak. Az már kevésbé, hogy jelzett szándéka ellenére nem sikerül olyan élethelyzeteket bemutatni, amelyekből mi, nézők is levonhatnánk egyfajta tanulságot, párhuzamot találva saját kis konfliktusainkkal, megoldatlan helyzeteinkkel. Mert bármennyire trendi is, a legtöbbünknek nem gazdag, fukszos csávója van (és ez persze nagyon megnyugtató), anyánk nem volt prostituált, lányunk nem esett teherbe tizenhat évesen, és férjünk sem ül börtönben.

De hogy visszatérjek a „semmi újat nem tudnak kitalálni” vezérfonalához: több nemzedék nőtt fel a Kelemen Endre vezette és Ranschburg Jenő szakértette Családi kör című tévésorozaton, amely innen visszatekintve akár egy korabeli neveléstudományi szappanoperának is beillene. Remek színészek játszottak benne, akik a nézőkéhez hasonló konfliktusokban vergődtek, majd oldódtak fel. Hogy mennyi re életszagú volt ez a sorozat, azt jól jellemzi egy történet, amelyet Kelemen Endre mesélt el néhány éve egy múltidéző adásban.

Az egyik epizódban az időskori impotenciá ról és az ezzel járó családi feszültségekről volt szó, s az aktuális szakértő azt találta mondani: a problémát úgy lehet kivédeni, ha életünk alkonya felé közeledve sem hagyjuk abba a szexet.

Másnap maga Aczél György telefonált a K-vonalon, hogy ezt a szakértőt többet nem akarja látni a műsorban.