A nélkülözhetetlen rossz

2012-10-12

Vajon stresszként élné-e meg a nevét viselő révkomáromi (Szlovákia) egyetemmelkapcsolatos politikai csatározásokat, vagy legyintene, hogy a világ ilyen? Meg olyan, hogy többkamionnyi hagyatékát sem tudta méltóképpen feldolgozni az őrá büszke Magyarország. Selye János harminc éve, 1982. október 15-én Montrealban hunyt el.

1907. január 26-án született Bécsben. Édesanyja osztrák volt, apja, Selye Hugó magyar katonaorvos. Édesapját az első világháború után Komáromba küldték, az ifjú Selye alap- és középiskoláit itt végezte. A bencés gimnázium után a prágai német egyetemen szerzett orvosi, valamint kémiai doktorátust.

Apjával ellentétben azonban a gyógyítás helyett a kutatói pályát választotta. 1931-ben Rockefeller-ösztöndíjasként az Egyesült Államokba távozott, majd Kanadába, Montrealba költözött, ahol 1945-től saját intézetet – Institut de Medicine et de Chirurgie Experimentale – vezetett. Selye János nevétől elválaszthatatlan a stresszelmélet, kidolgozásáért állítólag tíz éven át jelölték orvosi Nobel-díjra, végül nem kapta meg. Elmélete szerint a stressz minden ember életének szükségszerű velejárója, alvás közben is velünk van.

A stresszmentes állapot a halállal egyenlő. A stressz nélkülözhetetlen az élet különféle káros hatásainak leküzdésében. A túl erős vagy többszörösen ismétlődő stressz betegségeket okozhat, súlyosan károsíthatja az immunrendszer és a központi idegrendszer működését.

A montreali magyar kutatóhoz özönlöttek a fiatalok. – A montreali intézet folyosóján függött egy világtérkép, amelyen apró égő villanykörték jelezték azokat az országokat, városokat, ahonnan fiatal ösztöndíjas kutatók látogattak az intézetbe. Ezen a térképen Magyarország világított a legfényesebben – írta öt évvel ezelőtt egy korábbi ösztöndíjasa, Lázár György, a Szegedi Tudományegyetem Kórélettani Intézetének profeszor emeritusa.

A révkomáromi egyetem nemcsak azért választotta őt névadónak,mert a városban tanult, hanem mert művelt, színes egyéniség volt, akit világszerte elismertek. Selye 18 egyetem díszdoktora, a Royal Society of Canada tagja, tiszteletbeli tagja 43 tudományos társaságnak, számos város és állam díszpolgára, 38 kötet és több mint 1600 közlemény szerzője.

1982. október 20-án hunyt el Montrealban. Hagyatéka egy magyar tanítványának köszönhetően Szentesre került, de nem dolgozták fel. Az egy laktanyába ömlesztett anyagot az APEH Csongrád Megyei Igazgatósága 1998 nyarán lefoglalta, kilónként négy forintért eladta a 900 tonnányi papírt. Bezúzták a folyóiratokat, a könyveket.