Rendhagyó karrier az övé. Apjához hasonlóan katonatiszti pályán indult, de a művészet vonzotta, előbb a festészet, aztán a teljesség láttatását kínáló film. Az 1930-as években került a filmgyárba, és 1941-ben leforgatta főművét, az Emberek a havason-t, amely új – művészi – utat kínált az addig bohózatokkal vagy szórakoztató melodrámákkal jellemezhető magyar filmnek. Szőts művét olyannyira korszakalkotónak tartják némelyek, hogy azt állítják, az olasz neorealizmus egyenesen belőle vette a mintát. Ez azonban, miként a konferencián is elhangzott, túlzás. Amikor Szőts filmje diadalt aratott a Mussolini alapította velencei filmfesztiválon 1942-ben, már forgatták Visconti Megszállottság című opusát, amely a stíluskorszak olasz nyitánya. Épp elég, hogy Szőts nagyjából az olaszokkal egy időben érzett rá arra, hogy valami újnak, igaznak, hitelesnek kell jönnie a filmvásznon. Odaát a fasizmusnak, nálunk Horthy „keresztény kurzusának” álságos ideológiája, no meg a valós társadalmi problémákat elkendőző „fehér telefonos filmek” elleni föllépés volt ez.

Kár, hogy az ELTE-n elhangzott előadásokban senki sem utalt Szőts sajátosan magyar, ugyanakkor a nagyvilágra nyitott szemléletének alapjára: a bartóki program filmes adaptálásának szándékára. A rendező egyszerre merített a népi és az európai magas kultúra értékeiből, ezeket szintetizálta. Egyes megközelítések azonban utaltak erre. Arra például, hogy az Emberek a havason és Szőts második játékfilmje, az 1947-ben forgatott Ének a búzamezőkről népisége sem a háborús kalandba bocsátkozó magyar jobboldalnak, sem a pártállamot létrehozó baloldalnak nem kellett. Az egyiknek túl kevés volt – nacionalizmus és antiszemitizmus nélkül –, a másiknak túl sok. Túlságosan elütött a két korszak úgynevezett népi filmjeitől, amelyek az éppen uralkodó ideológiát szolgálták. Szőts gyönyörűen ábrázolja az Emberek a havason-ban a társadalmi kapcsolatoktól jórészt elzárt havasi pásztorok, favágók kultúrájának kettősségét: a pogány hiedelem- és a keresztény hitvilág elemeinek összefonódását. A film mentes minden paraszti romantikától, ugyanakkor mélyen antikapitalista. A főhős, Gergely és családja tragédiáját a terjeszkedő fakitermelő részvénytársaság okozza azzal, hogy a cég gátlástalan felügyelője szemet vet Gergely feleségére, Annára. A Nyirő József regényének motívumait használó filmet áthatja másfajta kettősség is, a kristálytisztának ábrázolt havasi ethosznak és a völgyben élők erkölcsiségének különbözősége. A népi alakok között még van szolidaritás, a városi értelmiséget képviselő figurák – törvényszéki bíró, orvosprofesszor – azonban merevek, elzárkózók. Szőts részvéttel és romantikus realizmussal mutat be egy bomló társadalmat, méghozzá a kor legmodernebb kamerakezelésével és képszerkesztésével.

Ez utóbbiakkal kapcsolatban is érdekes előadások hangzottak el a konferencián. Külön elemezték Szőts és a cenzúra viszonyát. Elhangzott, már első filmjéből kivágtak részeket (de Velencében a szerzői változat ment), a második vetítéséről tüntetően távozott Rákosi Mátyás, és a filmet betiltották. Szőts híressé vált, 1945-ben közzétett filmes programjában a cenzúrát csak akkor tartotta fenntartandónak, ha azt csekély számú szakember végzi, és kizárólag azért, hogy a nem művészi értékű filmeket kiszűrje. Szerinte csak értékes művek méltók a nagyközönség figyelmére. Jóhiszeműségével csak naivitása vetekedett.

Második nagyfilmje után már jobbára csak néprajzi és művészeti ismeretterjesztő munkákat készíthetett. 1957-ig bírta, akkor Ausztriába emigrált. Nagy tervei azonban – például a magyar honfoglalás földolgozása, a gróf Batthyány Lajosról szóló életrajzi film, az Éhség vagy a Havasok anyja – sem itt, sem ott nem valósulhattak meg. A hazai művészfilmet megalapozó műve, az Emberek a havason megvan, egy rossz kópián a világhálón is látható. Kellene 17 millió forint, hogy digitálisan újjászülethessen.