Így nem tudja megrendezni a gálaestet, amelynek hagyományosan része egy árverés is, ahol hasznos és fontos kulturális kezdeményezéseknek keresnek szponzort. Az állandó helyszínt, a Műcsarnokot ugyan szinte ingyen megkapták volna, de az esemény megszervezésére sehogy sem sikerült pénzt keríteni, és az árverés iránt sem tanúsítottak kellő érdeklődést a reménybeli mecénások. Az október 16-ra tervezett programhoz öt-hatmillió forintra lett volna szükség – tudtuk meg a Summa Artiumot vezető Török Andrástól.

A díjkiosztó ünnepség mindennek ellenére nem marad el – tette hozzá –, csak más keretek között zajlik majd. Már megtalálták azt a rendezvényt, amelyre rácsatlakozva méltó körülmények között adhatják át az elismeréseket a művészeteket kiemelkedő módon támogató vállalatoknak és magánszemélyeknek – egy független zsűri döntése nyomán –, mivel azonban még folynak a tárgyalások, a részletek egyelőre nem nyilvánosak. A kulturális menedzser megjegyezte: reményei szerint az idei kudarc nem jelenti azt, hogy ezzel egyszer és mindenkorra vége is szakad a Műcsarnok-beli esteknek.

A Summa Artium most úgy fogja fel: ez az erőgyűjtés és a megújulás éve. Török András szerint a kényszerű pauza oka mindenekelőtt és természetesen a gazdasági válság. 2009 óta érzékelik, hogy a szponzorok fogynak, az üzleti és a magánszféra egyre kevesebbet áldoz kultúrára – de más területek támogatására is. A másik ok – amely mindezt még tetézi – a különadók bevezetése, amely ez esetben különösen kellemetlen, hiszen a legnagyobb és legbőkezűbb mecénások a pénzügyi és a telekommunikációs piac szereplői. A harmadik eredő a jogszabályok folyamatos változásaiból következő kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, amely ugyancsak erősen kihat a gazdasági életre, tehát a szponzorációra is; a mai körülmények között egyszerűen nem lehet hosszabb távú terveket szőni.

Török az elmúlt hét év díjazott projektumai közül az egyik telekommunikációs cég és a Sziget, valamint az egyik honi sörgyár és a Szépművészeti Múzeum összefogását emelte ki, továbbá azt a – sokszereplős – vállalkozást, amelynek köszönhetően a Krétakör társulat negyven iskolában mutathatta be Hamlet-előadását. Az árveréseken eddig hozzávetőleg hetven kultúrkezdeményezés talált mecénást; tavaly több mint 12 és fél millió forintnyi összértékben licitáltak a szponzorok.

Magyarországon legutóbb 2008-ban, illetve 2007-ben készült felmérés a magán-kultúrmecenatúráról. A Nemzeti Kulturális Alap megrendelésére, nagyvállalatok körében, a Szonda Ipsos által végzett kutatás szerint akkor a top 200-ba tartozó magyar tulajdonú cégek 41 százaléka támogatta a kultúrát, a multinacionális vállalatoknál ez az arány 38 százalék volt. A kutatás szerint a nagyvállalatok által kultúratámogatásra fordított összeg 2007-ben meghaladta a 4,3 milliárd forintot. A közvélemény-kutató egy következő körben arra kérte a válaszadókat, hogy sorolják fel a kultúratámogató szervezeteket.

A megkérdezettek 62 százaléka egyet sem tudott említeni, a pozitívan válaszolók 30 százaléka valamilyen állami, kormányzati, önkormányzati szervet (állam, kormány, NKA, helyi önkormányzat stb.) sorolt fel. Mindehhez képest összességében csupán 17 százalékuk listáján szerepelt a gazdasági szféra, és ennél is kevesebben (mindössze kétszázaléknyian) említettek meg valamilyen alapítványt mint kultúratámogatót.