Ez utóbbiból lehet talán száz az ország területén, vagy annyi sem, folytatja Feld István régész, az ELTE tanszékvezetője. Mint mondja, megmentésük már az ötvenes években elkezdődött. Az akciót 1953-ban Gerő László indította, elsősorban a Balaton-felvidéki várromok védelmére, Csobáncon, Szigligeten, később Sümegen, de abban az évtizedben kezdődtek a helyreállítások az ország más területein is, Egerben, Gyulán, Kisnánán, Gesztesen, a visegrádi alsóvárban, Boldogkőn, Márévárban, majd a hatvanas évek végén például Hollókőn.

A hetvenes évekre aztán a nagy várújító munkák kifutottak, és az egész valahogy kiment a divatból. Több helyreállítás félbemaradt: köztük a siroki, a csókakői váré. Újabb lendület majd csak a rendszerváltás után következett, de még inkább 2000-től, amikor a Kincstári Vagyoni Igazgatóság meghirdette várprogramját.

A 2000-es évek elején a KVI által igénybevett PHARE-pályázatok segítségével folytak munkálatok, de kisebb mértékben saját forrásból is. PHARE-program keretében újult meg részlegesen a vár Sárváron, teljesen Dunaföldváron és Ozorán.

Saját forrásból folytak továbbá munkálatok Szigetváron, Tátikán, Rezin, Füzéren, Salgón, Gyulán. A program a saját források évről évre történő csökkenésével, illetve a PHARE-pályázási lehetőség megszűnésével a 2000-es évek közepén elhalt. Ám egyre több önkormányzati és magánkezdeményezés indult, például a romok környékének kitisztítására, kutatására, majd uniós csatlakozásunktól EU-s pályázati pénzek is kerültek egyes várak megújulására. A KVI-ből alakult Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, az MNV Zrt. is újra kezdte a várfelújítások támogatását 2010-től, s 2011-től maga is indult ezekkel uniós pályázatokon (ld. keretes írásunkat).

A pontos számot sehol sem tartják nyilván, de körülbelül húsz-harminc romvárhoz nyúlhattak hozzá Magyarországon a rendszerváltás után, mondja Feld István. A teljes kiépítésig egy helyen sem jutottak el, bár Boldogkő, Szigliget, Füzér, Csókakő falai jelentősen megemelkedtek, új bástyák, tornyok, tetők épültek. A tanszékvezető tudatosan a kiépítés szót használja a visszaépítés vagy a rekonstrukció kifejezés helyett. Mégpedig azért – indokolja –, mert alig van olyan várunk, amelyről bizonyosan tudni lehet, hogy milyen volt a középkorban, vagy elpusztulása előtt, mondjuk a XVII. században.

A mai várépítkezések pedig sokszor túlmennek azon a ponton, amiben még biztosak lehetünk. Olyan ez, mikor az embernek van egy mellképe a dédapjáról, és meg akarja rajzolni hozzá a lábát – mondja Simon Zoltán. Ez tévutakra visz. Pláne, hogy a várakat nem jellemezte olyan fegyelmezett szabályszerűség, mint a templomokat. Voltak jellegzetes hadászati kialakítások, de a maga nemében minden vár szabálytalan volt. A szabálytalan felépítményt pedig nem lehet törvényszerűségekből és az alapfalakból kispekulálni,még akkor sem, ha maradt fenn róla ábrázolás.

A rendszerváltás utáni várfelújítások egyik jellegzetessége, hogy gyakran állnak mögöttük helyi civil szervezetek, akik saját településük idegenforgalmának fellendülését remélik váruk újbóli megépítésétől, kiegészítésétől. A civil buzgalom annyiban jót tett a váraknak, hogy jelentős összegeket volt képes a megújításukra mozgósítani, a civilek gondozói lettek a romoknak. A szigligeti vár rendbetételét például Paál József budapesti építész vezényli, a csobánci várat pedig Németh Gyula gyulakeszi vállalkozó kezdte rendbehozatni.

Sok helyen elvégezték az előkészítő munkát, kiirtották a bozótot, a várat közismertté tették, mint Szádvár vagy Regéc esetében. De az ügyszeretet túlzásokra is sarkallta a civileket. Hajlamosak túl sokat álmodni szeretett várukba, és ebben támogatják őket a ma már számítógéppel is könnyen megrajzolható rekonstrukciós rajzok. Marosi Ernő akadémikus egyszer, több mint húsz évvel ezelőtt azt mondta, ne rajzoljunk ilyeneket, meséli Feld István. Miért ne, kérdeztük, hisz ez a megértés része. Mert előbb-utóbb meg akarják majd építeni – válaszolta –, és igaza lett.

Egyes önkormányzatok olyan igényekkel állnak elő, amelyek a szakemberek számára teljesíthetetlenek. És e törekvésüket a laikus turista is támogatja, aki attrakciót akar. Teljesen hamis például, amikor királyi udvartartást szeretnének bemutatni egy olyan várban, amelyben húsz gatyás katona lézengett. Itt van Füzér példája – mondja Feld István –, ez az egyik legalaposabban feltárt várunk, de mégsem tudunk róla annyit, hogy több emelet magasan rekonstruáljuk. Illetve azt tudjuk, hogy úgy nem nézett ki, amilyenre most majd visszaépül, és úgy nem éltek benne, ahogy ott látni fogjuk. Ez egy jószerével lakatlan vár volt.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem szabad a romokat kiépíteni, csak tudni kell, hogy milyen célra. Salgóvára magas tornya például alkalmasnak tűnhet csillagvizsgáló számára. A romokkal történelmet hamisítani azonban nem szabad. Sokat emlegetett felújítás a visegrádi Salamon-torony hatvanas években, vasbetonból készült kiegészítése. Ez – mint egyébként minden műemlékfelújítás – a kor építészeti felfogását tükrözi, és bár valóban visszatetsző a kiegészítés idegensége az eredetitől, mégis tisztességes munka abban a tekintetben, hogy pontosan látjuk, mi benne a középkor, és mi nem. A romvárak felújításakor ma is tiszteletben kell tartani, és világosan láttatni az eredeti részekben megőrzött történeti értéket.

Harmadik nekifutásra

Az MNV Zrt. jelenlegi várprogramja főleg saját forrásokon alapul. Szinte nincsen olyan állami tulajdonú vár, amellyel valamiképpen ne foglalkoznának. Céljuk „a látogatók számára élményt adó módon helyreállított, legalább önfenntartó, esetleg jövedelmet is termelő várakat biztosítani, melyek egyben alkalmasak a történeti/nemzeti tudat felélesztésére, felkeltésére is”.

A jelenlegi MNV-s rekonstrukciós programban hatvan év után megújulnak a budai Vár falai, ezzel párhuzamosan országszerte zajlik a műemléki ingatlanok, köztük a várak helyreállítása is. Ezek közül a legfőbbek: Somló, Tátika, Rezi, Drégely, Szigetvár, Márévár, Regéc, Monostori erőd, Csókakő (ld. illusztrációnkat). De ezeken túl 15 millió forint alatti helyreállítás történt Nógrád, Csobánc, Kőszeg és Pécsvárad várán. 2011-ben az MNV Zrt. újra elkezdett EU-s forrásokra pályázni.

Pályázati forrásokból megújuló váraik: Diósgyőr, Sirok (356 millió forint támogatással épp most készült el), Füzér (1,3 milliárd forint jut majd rá), Szászvár (470 millió forint), Regéc, Várpalota, Szigetvár, Szigliget, Nagyvázsony (mindezekre 80–140 millió forint között). Tervezés, régészet, telekrendezés fázisában van Csesznek, Somló, Cserépvár, Szádvár, Jánosháza és az egri Zárkándy bástya.