A „Magyarország magyar fotográfusok lencséjén keresztül”, valamint a „Budapest FényKép” című szabadtéri tárlat előképe a tavalyi, ugyancsak a Múzeum körúton látható, Az európai szecesszió nagymesterei című kiállítás volt, amelyet Magyarország EU-elnöksége kapcsán hozott a fővárosba a Nemzeti Múzeum és a Hungarofest.

Kerítéskiállítás a Nemzeti Múzeum oldalában

A mostani kiállítás megnyitóján Dóka Tibortól megtudtuk: a Horta, Gaudí és Lechner Ödön művészetét bemutató exhibíció jogainak lejárta után mindenképpen szerették volna újrahasznosítani az építéshez használt anyagokat. Ezért megkeresték a Mai Manó Házat az együttműködési javaslattal: hozzanak létre egy közös kiállítást, amely amellett, hogy a magyar fotó értékeit hirdeti, Budapest, illetve Magyarország különböző tájait, helyeit mutatja be.

Természetesen a Magyar Nemzeti Múzeum is fogadókész volt az ötletre, és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is támogatta a kerítéstárlat létrejöttét. A tervek szerint vándorkiállításról van szó. A következő állomás India lesz. A Delhi International Art Festival keretében az ottani nemzeti galéria kerítésén csodálhatják meg az érdeklődők a magyar fotósok munkáit, ezután pedig Kassára utazik az anyag, hogy a 2013-as Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egyik dísze legyen.

További konkrét tervekről a szervezők nem számoltak be, mindenesetre még egyéb hazai és európai nagyvárosokba is elvinnék a fotográfiákat. Most azonban még itt van a tágabb hazánkat és Budapestet szubjektív nézőpontból bemutató kiállítás, amelyben kortárs és klasszikussá vált művészek munkái egyaránt helyet kaptak. Így kerültek egymás mellé André Kertész, Robert Capa, Reismann Mariann és például Korniss Péter, Sopronyi Gyula, Stalter György, Ember Sári vagy Kudász Gábor Arion felvételei.

A kiállítás nem afféle „hivatalos” Magyarország, illetve Budapest-portré, a kivilágított város, a gyönyörű Hősök teremellett találunk józsefvárosi életképet csakúgy, mint esztergomi vízhordó leányt, tanyasi lakodalmat, régi benzinkutat a „balatoni műút” mellől, vagy épp gyerekeket, akik a fényképező masinát csodálják. Vagyis az ikonikus jól megfér itt a hétköznapival.

Kőrösi Orsolya, a Mai Manó Ház vezetője elmondta, élénk polémia előzte meg a kiállítást: a kérdés az volt, vajon valóban meg tud-e jelenni a fotó mint műtárgy a múzeum kerítésén? Az eredmény szerinte magáért beszél: meg tud. Ráadásul a kulturális intézményeknek ma szerinte nemcsak az a dolguk, hogy házon belül kiváló programokat szervezzenek, de az is, hogy meg tudják szólítani a potenciális közönséget – akár házon kívüli eszközökkel. Mint amilyen ez a Stenczer Sári és Csizek Gabriella kurátori munkáját dicsérő fotókiállítás.

Kiderült, az imént említett vita egyik szereplője Kincses Károly volt. A fotómuzeológus elmondta, 1998-as párizsi tapasztalatai diktálták a szkepszist, ahol Yann Arthus-Bertrand légifotói kaptak helyet egy kerítésen –, Kincses arra gondolt, azt a sikert úgysem lehet felülmúlni. Most viszont már látja, hogy az ellentétes véleményen lévőknek lett igazuk, mert nagyon is működik a kiállítás. Munkája során a bemutatott képek mindegyikével találkozott már kiállításokon, könyvek lapjain vagy éppen website-okon – a mostani kiállítás tanulsága pedig az, hogy „a jó kép mindenhol meg tud élni”.