Örömteli, hogy még az egyre romló demográfiai mutatók dacára is egyre több az olyan magyar, aki csak néz bután maga elé, mikor meghallja, hogy Nika Se Perimeno. Nemcsak azt nem érti, mit jelent ez a mondat (megnéztem: Nika, várlak téged), hanem hogy egyáltalán, honnan jön, mi közünk hozzá, kinek a szájából hallottuk először, és milyen következtetéseket érdemes levonni belőle életvezetésileg. 

Ez tényleg ad némi okot az örömre, mert azt jelzi, hogy ami menthetetlenül rossz, azt előbb-utóbb elfelejtjük, egy idő után már a retroslágerekben utazó lemezlovászok szettjeiből is elmarad, sőt a kültelki krimók wurlitzereiben is átveszi a hatalmat valamelyik másik könnyűzenei hulladék, ami ugyanúgy értékelhetetlen, de legalább korszerűnek van álcázva. (Erős idegezetűek megtekinthetik itt >>>)

A vasárnap az anyacsatornán debütált RTL2 ezzel az örömteli tendenciával megy szembe – úgy sejtem, szándékosan – azzal, hogy Delhusa Gjonnak keres szerelmet, illetve hagyja, hogy ez a már fénykorában is rettenetesen ciki előadóművész kamerák előtt bonyolítsa azt, ami egyébként nem tartozik senki másra. Csajozni az ember jellemzően nem „kamerák kereszttüzében” szokott (ha szokott) – miért is tenné? Ha csajozik az ember, és mondjuk nem prompt egészségügyi szükségletek diktálják a vadászatot, akkor mégiscsak az volna a cél, hogy megtudja: miféle nővel van dolga, s hogy a nő számára is kiderüljön, miféle palit sodort elé az élet.

Kamerák előtt ez egész egyszerűen lehetetlen. Persze tudható, hogy nem is ez a cél. Mármost én megrögzött, szenvedélyes trashfogyasztó vagyok, de ha megfeszülök, akkor sem jut eszembe több Delhusa Gjonról, csak a fentebb említett dal. Meg hogy az előadóművész nem annyira újabb kitűnő szerzeményeivel, inkább párkapcsolati drámáival verekedte magát a bulvárlapok címoldalára az utóbbi időben. Most akkor kezet a szívre, lányok, asszonyok: ez tényleg olyan vonzó? Akad néhány a műsorban felvonultatott nők közül, akiről nagy erőfeszítések árán bár, de el tudom képzelni, hogy egykor odavolt Delhusáért – ám a fiatalabbakkal valami eszeveszett nagy trauma kellett hogy történjen, ami a műsorba történő jelentkezésre sarkallta őket. De lehet, hogy csak arról van szó, méltatlanul kicsiny nyilvánosságot kapott eddig egy-egy leszbikus fétispornó-felvétel, amely mostanáig az internet valamelyik bugyrában várta, hogy a főhősnő némi ismertségre vergődjön – és most majd üstöllést megjön Godot.

Félre a gonoszságot: tételezzük fel ez egyszer, hogy a nők mindanynyian a szerelmet keresik valóban, ha a tévében, hát a tévében. Tételezzük fel azt is, hogy Delhusa Gjon is a szerelmet keresi – s az RTL itt csak jószolgálati nagykövet, liezondiplomata. Kerítő. Az viszont, hogy éppen ezt a műsort szánják az új csatorna egyik húzóprogramjának – hiszen erre utal, hogy az országos bemutatkozáshoz az I Love Gjoni első adását választották –, világossá teszi, hogy a kreatívok rendesen beleragadtak a cikifaktor erőltetésébe. Ami nem jó üzenet.

Látnivaló, hogy paródiával van dolgunk – ami néhány esztendeje a konkurens csatornán még vérkomoly volt (találjunk párt Molnár Anikónak meg Noszály Sándornak), abból az RTL-en már kétszer is viccet csináltak. Kerestek feleséget Benkő Dánielnek és Alekosznak is, kétségkívül megmutatva a magyar kereskedelmi televíziózás legalját, amiért örök hála illeti őket. Nem mondom, hogy nem lehet röhögni azon, hogy Delhusa Gjon filléres gagyinak tűnő fényláncokat osztogat a valószínűleg jobb sorsra érdemes lányoknak-nőknek, vagy ahogy átszellemülten ezoterikus dolgokat mormol lélekről, szívről, szerelemről meg kisugárzásról.

Azon is lehet röhögni, hogy az inasnak vagy szolgának vagy minek öltözött, fejét fezbe burkoló Fekete Pákó (értik, fényűző villa, birtok, fekete szolga, muhaha, ez de vicces, tényleg) csetlik-botlik az ismerkedési táncesten. Na pláne derültségre adnak okot a Delhusa Gjon és Keleti Andrea között lezajlott iszonyú spontán és eredeti beszélgetések, amelyekben a nőket értékelik, „ő még veszélyes lehet rád”, „olyan bölcs vagy”, miegyéb.

De a legboldogabb mégiscsak akkor lettem volna, ha az RTL megspórolja ezt a szánalomshow-t, és inkább privátim talál Delhusa Gjonnak egy Nikát valahol, hogy ne kelljen tovább várni. A Fókuszban abból is kijött volna egy riportázs, és éppen a helyén lenne kezelve az ügy. Gyűjtést is lehetne szervezni két repülőjegyre – még küldenék is vagy két SMS-t –, hogy aztán a szemfüles riporterek követhessék az új párt Ferihegyre; őszi nap simogatja a repülőgép sziluettjét, amely ki tudja, hová tart. Valószínűleg olyan helyre, ahol buzuki hangja szól.

Csak jó messze legyen.