Kalandozás az Ahr völgyében
A borrégió a régi fővárostól, Bonntól délnyugatra, nem messze a belga határtól található, így nem csoda, hogy a hazai turisták mellett a belgák is jelentősen kiveszik a részüket a régió idegenforgalmából. Az Ahr álmodozva, keskeny ívekben csordogál a bizarr sziklás tájon, az út mentén, amíg a szem ellát, szőlőbirtokok simulnak a szikár sziklákra. Alig hihető, mégis igaz, mediterrán klímán járunk, pedig az Ahr Németország legészakibb összefüggő bortermő területe. Bár – ahogy ők mondják – az Ahr az ország negyedik legkisebb borvidéke, boraik annyira kedveltek, hogy nincs szükségük marketingre, a borok szerelmesei ide helybe, szinte egyenesen a borászok küszöbe elé járulnak, és szinte pillanatok alatt szétkapkodják az 559 hektárnyi területen termő 50 ezer hektoliter vörösbort.
Klímája – 1500 napos óra évente! – optimális növekedési feltételeket nyújt a szőlőnek, a lejtők mentesek mindenféle káros környezeti befolyástól, ami aztán egyedi struktúrát, eleganciát és gyümölcsösséget kölcsönöz a bornak. Ottjártunkkor javában zajlik a szüret, már erjed a Frühburgunder, azaz a pinot madeleine, a puha és illatos, rubinpiros színű, gyümölcsös karakterű nedű. Két hét múlva szedik a nagyobb testvért, a Spätburgundert, ismertebb nevén pinot noir-t, ami a termőterület 62,2 százalékát teszi ki. Ínyenceknek ajánljuk a pinot noir és portugieser keresztezéséből született, jól csengő nevű dominát, ami egy, csak a régióban termő szőlőfajta, az eredmény pedig illatos, testes és elegáns vörösbor. A pinot noir mellett megtalálhatók még a portugieser, regent és dornfelder kékszőlő-fajták is, a komoly minőséget adó fehér szőlők azonban alárendelt szerepet játszanak a szomszédos Rajnai régió rizlingjeihez képest.
Az Ahr völgyében és lankáin a bortermelés szinte egyenértékű a magashegyi alpinizmussal, komoly kihívás a törmelékes, palás talajon a művelés és a szüret egyaránt. A lejtőket traktorokkal vagy bármilyen járművel szinte lehetetlen megközelíteni, csak kézi szüretelés és művelés lehetséges, mégis ötszáz borász dacol a hálátlan munkafeltételekkel. Közülük csupán ötven önálló, a többiek közt példátlan az összetartás: többségük csak a termelésért, a megművelésért és a szüretért felelős, a leszüretelt szőlőszemek a mayschossi, a walporzheimi, az ahrweileri borászszövetkezetek préseibe és hordóiba kerülnek.
Aki egyszer itt járt, jönni fog még, tartják az itteniek, és nem véletlenül: az Ahr völgyének makulátlan szépsége a Rajnáéval vetekszik, az enyhe klíma, a változatos táj sokakat vont már bűvkörébe, a borosokat pedig gyöngysorként egymásba fonódó borfalvak várják. A borturizmus fellegváraiba az őszi borfesztiválok idején a látogatókat különvonatok hozzák.
Az Ahr még valamiben páratlan: túrázás közben el is leshetjük a gazdák titkait. A 35 kilométer hosszú, Vörösbor elnevezésű gyalogos túraútvonalon megfigyelhető, ahogy a szorgos kezek dolgoznak. A túrából útközben bárhol ki lehet szállni: mindenhol barátságos borozók, régi pincék és az előbb említett borszövetkezetek várják a látogatót. Az idei terméssel már jövőre találkozhatunk a palackokban, ha addig meg nem dézsmálják a nyulak és a vaddisznók.
I!
IDŐPONT: Vasárnap 11.30
ADÓ: TV2
