Az építés csak az első lépés
A szakma egyöntetűen állítja: Magyarországon a filmes és moziiparág válságban van, és a multiplexek is állandó krízist élnek át.
Nem értek egyet, a moziüzemeltetés tökéletesen működik. Egyetemes jelenség a válságidőszakokban, hogy az emberek az olcsóbb szórakozási lehetőségeket keresik. Sokan például kevesebbet utaznak, de mivel a mozi az egyik legolcsóbb kikapcsolódási lehetőség, ez érzi meg a legkevésbé a válságot. Persze van némi mozgás a nézőszámban és a bevételben, de relatív sikerről beszélhetünk. Különösen, hogy az ősszel olyan húzófilmek érkeznek, mint az új James Bond, A Hobbit vagy az Alkonyat befejező része. Akadnak filmek, amelyek gyengébben teljesítenek, mások jobban – ez benne van a pakliban.
Akkor a tavalyi nézőszám-csökkenés nem aggasztja?
Egyáltalán nem, stabilnak látom a piacot. Tavaly megvettük a Palace Cinemas moziláncot: ezek nagyon leharcolt állapotban voltak, mindegyiket fel kell újítanunk – nem kevés pénzt fektettünk tehát be. Ha megnézi most, a felújítás után a Westend moziját, láthatja, hogy teljesen más lett, de ugyanez elmondható Szeged és Debrecen többtermeseiről is. Úgy vélem, hogy ha tökéletes minőséggel várjuk a nézőket, nem fognak elmaradni. Magyarországon sokan elfelejtették, hogy jó dolog felépíteni egy mozit, de az üzemeltetése talán még fontosabb feladat.
Ha már szóba hozta a Palace megvásárlását: ezt sokan kifogásolják, köztük is a legmarkánsabban Kálomista Gábor. Ő a sajtóban is többször „nekiment” a Cinema Citynek.
Nem ismerem Kálomista Gábort, sosem találkoztam vele, de van egy mondás: aki ráér más üzletét vizsgálni és kritizálni, az biztosan nem törődik eleget a sajátjával. De nézzük akkor a tényeket: a Palace több mint hét éven keresztül eladó volt, senki sem akarta megvenni, pedig angol, német és spanyol befektetők is érdeklődtek. Ennek különböző okai voltak, például a kedvezőtlen bérleti szerződések, de a lényeg, hogy nem találtunk aranyat az utca közepén, hanem óriási kockázatot vállatunk. Sőt ha Cinema City nem veszi meg a hálózatot, akkor ezek a mozik egyszerűen csődbe mentek volna, miután üres volt a kassza, és a digitalizálásra esélyük sem volt. Számos magyarországi vidéki város maradt volna mozi nélkül, emberek vesztették volna el a munkahelyüket. Mi viszont nem emeltük drasztikusan a jegyárakat, így nem érzem magunkat negatív szereplőnek, hanem épp ellenkezőleg. Manapság a moziknak nem egymás ellen kell küzdeniük, hanem az egyéb filmnézési lehetőséggel szemben kell alternatívát kínálniuk. Erre pedig nem csak mi vagyunk képesek a magyar piacon, a Sugár mozi üzemeltetője is remek munkát végez.
Ha ilyen kedvezőtlen volt a helyzet, miért vették meg végül a Palace-t?
Mert nemcsak a magyarországi, hanem a szlovákiai és a csehországi mozik is benne voltak a üzletben, ezek a piacok pedig sokkal jobb állapotban vannak, így már sokkal kisebb volt a kockázat. Nem mellékesen: Lengyelországban és Csehországban húsz százalékkal drágábbak a mozijegyek.
Budapesten hosszú évek óta téma, hogy túl sok az egy lakosra jutó moziszék. A főváros például drasztikus lépésre szánta el magát: a közgyűlés úgy döntött, hogy e hónap végén kivonul a Corvin moziból. Sőt szakmai pletykák szerint a Cinema City veszi majd át az üzemeltetését.
Folyamatosan vizsgáljuk az összes mozinkat, mivel a cél a gazdaságos üzemeltetés. Amikor megvettük a Palace-t, nem vettük meg az öszszes magyarországi többtermesüket, ez tény. Ezeket most független cégek üzemeltetik. A Corvin esete különleges, mert szimbolikus, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező vetítőhely, klasszikus mozi, mely kedvező helyen van a városon belül. Eddig nem keresett meg minket senki az üzemeltetéssel kapcsolatban, csak informális módon üzentek nekünk a szakmából többen. Kicsit ellentmondásosak a viszonyok Magyarországon: akkor most tényleg túl nagyok vagyunk? Ennek ellenére mentsük meg a Corvint?
A Cinema Cityt sokan azért is vádolják, mert gyorsan digitalizált. Ezzel nem tudtak lépést tartani az artmozik, film nélkül maradnak, mert a forgalmazók egyre kevésbé hoznak be hagyományos, 35 mm-es filmkópiákat.
A film kicsivel több mint százéves történelme során most először kell teljesen lecserélni a vetítési technikát, korábban csak a vetítők modernizálódtak, az alapelv azonos volt. A digitalizálás hirtelen jött, és senki sem gondolta volna, hogy ilyen gyors lesz a váltás. A Cinema City-hálózatnak ez több mint 50 millió eurójába került, sőt számos 35-ös filmvetítőnk csaknem új volt és most áll a raktárban.
Ez így érthető, de számos kisebb forgalmazó panaszkodik, hogy a Cinema City 500 euró vászonhasználati díjat, úgymond VPF-et kér, ha valaki a digitális termekben akar elindítani egy filmet.
Igen, de korábban egy-egy 35 mmes kópia költsége, feliratozással együtt ezer-ezerötszáz euró volt, a mostani DCP-kópiák ára még száz euró sincs. A VPF-et nem a magyar forgalmazóknak találtuk ki, ez a világon mindenhol így van, a forgalmazók így járulnak hozzá a mozifejlesztés költségeihez. Egyszóval: még így is sokkal kevesebbet fizetnek, mint korábban, és még a környezetet sem szennyezzük. Mindazonáltal, minden moziban meghagytunk egy-három 35-ös vetítőt, így ha valaki ragaszkodik hozzá, vetíthet filmről, de ezt a lehetőséget nagyon kevesen használják ki. Ami a kérdés második felét érinti, nem mi okoztuk azt a krízishelyzetet, amely az artmozikat érinti. Ezeknek a kulturális intézményeknek a fenntartása az állam feladata. Ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy a Cinema City soha semmilyen országban nem vett fel állami pénzt támogatásként.
Igaz a pletyka, hogy egyes forgalmazóknak elengedik VPF-et?
Tisztázzuk a helyzetet: nincs olyan digitális kópia, mely után nem fizetne VPF-et a forgalmazója. Az igaz, hogy eltérő megegyezéseink vannak különböző stúdiókkal és forgalmazókkal. Ezek a szerződések titkosak, de természetesen nem ugyanannyit fizet egy terjesztő, aki hetente ad filmet, mint az, aki mondjuk félévente egyszer. Mint ahogy a mi részünkről is logikus, hogymás összeget fizetünk a bevételekből egy Avatar vagy egy delikát művészfilm esetén. Itt ne gondoljon óriási különbségekre, csupán néhány százalékos eltérésre. Az üzlet már csak ilyen.
