Schulhof rabbi hagyatéka
A tavasszal alapítványi formába öntött kezdeményezés az érintett intézmények és szervek rokonszenvét már elnyerte, a résztvevők tanulmányt is készíttettek a tennivalókról, de a vállalkozáshoz európai pályázati pénzekre volna szükség, amelyeknek elnyerése az állam (azaz a tulajdonos) és az önkormányzat közreműködése nélkül nehezen elképzelhető. Nem tudják sokan: a középkorban a mai Táncsis Mihály utca 21–23. és a Babits sétány között állott a korabeli Európa vélhetően legnagyobb és legpazarabb zsinagógája. 1461-ben, tehát Mátyás király idején épült, mindenekelőtt egy bizonyos Mendel Jakab nevű kereskedőnek köszönhetően; ez a dúsgazdag és igen befolyásos üzletember volt akkortájt a helyi zsidóság prefektusa.
A késő gótikus épületnek már a léptéke is lenyűgözte a kor közönségét: fő szentélyének hosszát 26, széltét 11 méteresre, belmagasságát kilencméteresre taksálják a szakértők. A zsinagógát az 1686-os ostromkor földig rombolták és betemették, miután az oda menekülő embereket lemészárolták. Maradt azonban egy túlélő: a csodával határos módon megmenekült Schulhof Izsák rabbi, aki Budai krónika című, a hetvenes évek végén magyarított művében megörökítette a tragédiát. Évszázadokig ez az írás volt az egyetlen forrás, amely az elfelejtett épület létezésére utalt.
1964-ben aztán egy figyelemre méltó kőoszlop bukkant elő a Táncsics Mihály utcai ház feltúrt kertjéből. Az első benyomás az volt, hogy a lelet a régi budai Vár maradványa lehet, a munkával megbízott régész, Zolnay László azonban héber feliratokat fedezett fel a talapzatán, később pedig ugyanott emberi maradványokra bukkantak, amelyeken még látható volt a tefillin, azaz a zsidó imaszíj. Semmi kétség: ez itt az elveszett budavári zsinagóga – nyugtázhatták a kutatók lelkesen.
Az öröm azonban nem tartott sokáig. Gyorsan kiderült, hogy a hatvanas évek Magyar Népköztársasága egyáltalán nem támogatja a megkezdett feltárást, részben pénzügyi okokból, de főleg a politikai konstelláció okán. Annyira nem, hogy a romokat azonmód be is temették, dacára még annak is, hogy egy amerikai zsidó csoport komoly anyagi támogatást ígért a munkák megkezdéséhez (hiába). A zsinagógát másodszor is elföldelték.
Bő negyven év telt-múlt el, amikor egy Magyarországról elszármazott izraeli mérnök, Yossi Ben-Nun, akinek szenvedélyévé vált a részben vagy teljesen elfeledett honi zsidó emlékek kutatása, a Tudományos Akadémia archívumában összetalálkozott az eredeti Schulhof-művel. A szöveg tanulmányozása közben az az ötlete támadt, hogy megpróbálja felkutatni a szerző ma élő leszármazottait – és nem próbálkozott hiába. Kiderült, hogy – elsősorban az Egyesült Államokban – több tucatnyian viselik a Schulhof nevet, felvette hát a kapcsolatot a családdal, amellyel arra jutott: alapítványt tesznek a budavári zsinagóga újjáélesztésére; a New Jersey államban bejegyzett szervezethez több tekintélyes magyar és izraeli támogató csatlakozott.
Az alapítvány tanácsadó testületének tagja (egyebek mellett), a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület egyik alapítója, Deák Gábor érdeklődésünre elmondta: úgy tapasztalták, hogy a kezdeményezéssel valamennyi illetékesnek/érintettnek tekinthető szervezet, intézmény rokonszenvezik, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (habár ennek épp most vált kétségessé a sorsa), a Budapesti Történeti Múzeum, a Budavári Önkormányzat, a Budapesti Városvédő Egyesület (és még sorolhatnánk) egyaránt biztosította őket, hogy fontosnak tartja az ügyet. Az alapítványnak, csakúgy, mint a többi említettnek, azonban nincs elég pénze az újbóli feltárásra, úgy látják, hogy a szükséges összeget – százmilliókról van szó – csak a magyar kormány támogatásával uniós, de legalábbis európai pályázatokon lehetne megszerezni.
Az amerikai bejegyzésű alapítvány ezzel egymaga hiába is próbálkozna, ezért most arról győzködik az intézményfenntartókat és az önkormányzatot: hozzanak létre valamiféle társulást, és együtt keressék meg a forrásokat. A Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályát vezető Bencze Zoltán érdeklődésünkre közölte: tökéletesen egyetértenek a Schulhof Alapítvány céljaival. Maga a BTM is többször megpróbálkozott az eltemett zsinagóga újjáélesztésével, valahányszor módja nyílt rá – például az izraeli nagykövet és a jeruzsálemi polgármester látogatásakor – felhívta a figyelmet, hogy a megfelelő anyagi támogatással micsoda attrakció jöhetne létre a várban.
Pénzzel azonban eddig senki sem kopogtatott náluk. A közös pályázásban is nyilván partnerek lennének, csak legyen, aki megszervezze – mondta, hozzátéve: a reménybeli múzeum jó hatással lenne a szűkebb környékre is, a turisztikai fősodorból kieső Táncsics utca és vidéke végre hasonlóan érdekes és izgalmas része lehetne a Várnegyednek, mint akár a Szentháromság tér.
