Válságpláza táncoló lánnyal

„1951. január 13-i ülésén a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottság tájékoztatót hallgatott meg arról, hogyan sikerült a Pamuttextil kultúrházát felépíteni, a vastelepet áthelyezni, és mit várnak el a kerület művelődési házától. (…) A gyár dolgozói 1950. december 21-én – Sztálin 71. születésnapján – ünnepélyesen birtokba is vehették az épületet, mely a mai ház alapterületének mintegy egyharmadát tette ki...”

Újsághír azokból a daliás időkből, amikor a peremvárosok becsatolásával létrejött Nagy-Budapest, lezajlottak az első tanácsválasztások, és egyszerre vett lendületet a munkásművelődés meg az imperializmus elleni harc a lefüggönyözött ablakú, fekete Pobjedákkal. Az új kerület ütőere, a Fehérvári út túloldalán ekkor még nem egy társasházi, hanem egy gyárnegyed állt, méghozzá textilgyárakkal a Pamuttextiltől a Lóden Posztógyárig, a Budai Pamutfonótól a Duna Selyemcérnázóig. A Pamuttextilművek egyébként német cégként alakult meg, így a második világháborút követően nem meglepő a fordulat, hogy a hadizsákmány szovjet igazgatója rendelte meg egy kultúrház felépítését a dolgozóknak.

Ugyanúgy, ahogy egy kerülettel arrébb a MOM művelődési házét is. És az építész is ugyanaz volt: Dávid Károly, aki a ferihegyi reptér régi fogadóépületét és a most lebontással fenyegetett Népstadiont is tervezte. Az FMK az elmúlt hatvan évben legalább tíz különböző néven működött, akinek viszont személyes emlékei is maradtak róla, tudja, hogy talán a legjelentősebb művháznak számított, saját villamosmegállóval, 600 fős színházteremmel, meg a későbbi híres körteremmel, ahonnan elindult többek között az újítók klubja, az Illés-együttes, de lényegében a táncházmozgalom is.

Szóval tekintélyes a múlt és vékony a jelen. Az új egyesek szerint drámai töménységben, szerintem csak tényszerűen (de mindenképpen fájdalmasan) mutatja meg, mennyit változtak az idők. Ma már nincsenek meg azok a régi, daliás közművelődő funkciók, pontosabban valahol megvannak, csak még magányosabban és észrevétlenebbül lebegnek a nagy médiazajban. Központi pénz viszont mindenképpen kevesebb jut rájuk – és ez most láthatóvá is válik. A régi felújítása gazdaságtalannak tűnt, ezért eldózerolták, és most egy telekkel lejjebb valami egészen más épült.

Már első látásra nyilvánvalóvá lesz, mi ígér ma gyorsabb hasznot: a két tömbből álló együttes lakószárnya. Amely hat emeletével és 42 lakásával egyrészt szinte összenyomja az új FMK alacsony, fekvő téglatest épületét (a kettőt mindössze egy közös előtető próbálja összehozni), másrészt viszont – magától értetődően – a túloldal társasházainak szintmagasságával akar lépést tartani. Földszintjén, harmadik elemként egy Tesco Expressz is a fejlesztési koncepció része, és ha az ingatlanfejlesztői szándékról le tudjuk választani az építészetit (amely csak azzal főzhet, amit kap vagy előírnak neki), akkor azt is illik rögtön megjegyezni, hogy a lakóháztömb látványos, és látványosan el is fordul a Fehérvári úttól.

A tervező, Félix Zsolt ezzel erkélyeit egyrészt a hátsó fertály csendesebb, családi házas utcái felé fordítja (egyébként az épület itteni, ék alakká formált vége, a mögé rejtett erkélyekkel az egész tömb legmutatósabb része), másrészt észak felé óvatosabb, csak a félig nyitott közlekedőfolyosók erős, vízszintes sávozásával fordul. Ezen az oldalon az eltakarított régi FMH helye fölött ugyanis adódik gellérthegyi látvány, de ebbe könnyen belezajonghat a közeli vasútvonal.

Nem véletlenül maradt az új művelődési központra csupán néhány mondat. Zárt tömbje zárkózott és kissé kényszeredett, nincs rajta semmi jelentős vagy hatásos – hacsak az az ígéret nem, hogy zöld növényfallal tervezték, amely még nem hajtott ki. Hiába mentették át a régiből az egyik emeleti fordulóba a múzsák réz domborművét, illetve az 1963-as Táncoló kislány szobrát a bejárathoz, a régi épület és a régi fény visszaidézésével próbálkozni sem érdemes.

Belül a fehér falak, a fekete padló és világítótestek együttese szigorú kissé, amin a színes kiegészítők (a recepció könyvgerinc borítása, a lépcsők mellett sarjadó műfű, illetve a rendezvényterem bakelitlemezekkel kidekorált fala már egészen merész, szinte romkocsmai dizájn) csak enyhíthetnek. De a szűkösséget, a visszaszorulás általános érzését ezek az amúgy nagyon kortárs kiegészítők nem feledtethetik. Nincs már 600 fős színházterem meg táncházas körterem, csak egy közepes kerületi művelődési ház a régi fény nélkül – ezek a kőkemény tények. Bízzunk abban, ha végre benövi a zöld és jobban mutat majd, az talán még az előtte álló rozsdás ostornyéllámpa masszív szomorúságát is kitakarhatja.

Az új művelődési központ zárt tömbje kissé kényszeredett
Az új művelődési központ zárt tömbje kissé kényszeredett FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.