Jósoltak-e világvégét a maják?
Hogy a tömegek még sincsenek teljesen megnyugodva, az abból látszik, hogy Gyarmati Jánosnak meg kellett dupláznia a Néprajzi Múzeumban (NM) nemrég indított programsorozatuk első epizódját: a maják világképéről és teremtésmítoszairól szóló beszélgetést. (A következő, szeptember 26-ra meghirdetett, és a maja időszámításról szóló alkalomra szintén elkeltek a belépők, de az októberi–novemberi maja prehistóriáról, városépítészetről, királyokról, harcosokról, valamint a világvége-kérdéskörről tartott ismertetőkre még lehet jelentkezni.)
Az Amerika-gyűjtemény főmuzeológusa munkatársaival együtt azért hirdetett közép-amerikai, szibériai, afrikai és amazóniai népekről szóló előadásokat, mert, ahogy minden hazai közgyűjtemény, a Néprajzi is rákényszerül, hogy állandó és időszaki tárlatai mellett pluszprogramokkal csábítsa be termeibe a közönségét. – Európa nagyvárosaiban és most már nálunk is számtalan példát látni arra, mi mindennel szólítják meg a gyűjtemények az egy-egy téma iránt intenzívebben érdeklődő múzeumnézőket.
A „Lásson, értsen: a múzeumban és helyszínen” című sorozatunkat is ezért szerveztük – magyarázza Gyarmati János. Persze a majákról és a sámánkultúráról még egy csomó helyen hallgathat előadást a hazai közönség. Két szempontból vagyunk előnyben a „bárhol máshollal” szemben: nálunk kiváló szakemberekkel beszélgethet a látogató, és az sem mindegy, hogy valakinek csak mesélnek a szibériai rokonnépekről, vagy egészen közelről megnézhet, mondjuk, egy sámándobot, Diószegi Vilmos 60-as évekbeli gyűjtéséből. Sőt a múzeum munkatársai még abban is segítenek, hogyan juthatunk el a megidézett vidékekre – innen a beszélgetéssorozat címe. Ezt az NM munkatársai a párizsi Musée du quai Branly és a londoni British Museum programjaihoz hasonlóan dolgozták ki.
Hogy miért kezdik a 2014 tavaszáig megtervezett programot épp a majákkal, erre egyszerű a válasz: biztosra akartak menni. Gyűjtőkörük legközkedveltebb tárgyait-témáit kínálták fel az első körben. Másrészt ez az izgalmas közép-amerikai kultúra amúgy is high-light mostanában. Bár a rengeteg jóslat közül retteghettünk volna az utóbbi évtizedekben bármelyik másiktól, a kutató szerint a maja kultúra minden szempontból alkalmas volt arra, hogy efféle kultusz váljon belőle a harmadik évezred elejére.
– Talán nincs még egy nép a világtörténelemben, amelyik ennyire „bele lett volna bolondulva” az időszámításba –mondja a szakember. – Mániákusan, dátumokkal rögzítették életük minden meghatározó eseményét. Nemcsak az uralkodók vésették sztélékre korszakos tetteiket, hanem még a legapróbb jádekő füldíszbe is eseményeket, időpontokat róttak. Az egész maja civilizációt rejtélyek övezik: onnan kezdve, hogy egy őserdő közepébe épült, odáig, hogy egyik napról a másikra összeomlott. Ráadásul a XIX. században indult és máig tartó felfedezése is teli van kalandos eseményekkel.
Ami viszont a világvégelázat illeti, annak az a tudományos tény ad némi alapot, hogy a maják saját időszámításuk kezdetét i. e. 3113-ra tették, és azt mondták: ebben az évben lett vége egy korábbi, 5125 éven át tartó időszámítási periódusnak. Ha abból indulunk ki, hogy minden ciklus ennyi időt érhet meg, akkor a maja kronológia első évétől számítva pont 2012-re esik az újabb vég. De hogy ezt ki, mikor és hogyan számolta ki? 120 évvel ezelőtt hogyan kezdték el megfejteni a kőfaragványok jelentését a kutatók? Mitől olyan különleges a maja város? Miért áll a közepén a szent hegyet szimbolizáló, ötven méter magas piramis?
Ezekre a kérdésekre nyilván kapnak majd válaszokat a Néprajzi-előadás látogatói – nem biztos, hogy teljesen kimerítőket. Nyilván a világvége-próféciával kapcsolatban sem tudnak majd mindannyiunk számára megnyugtató magyarázatokat adni Gyarmatiék. Tovább izgulás közben azért hátha eszünkbe jut a facebookos vicc: egy maja uralkodó milyen jót röhög most rajtunk odafent, az égi palotában.
