Állóképek az Örökmozgóban
Magyarországon először 1913-ban a Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár készített oktató diatekercseket, az 1920-as évek végén bizonyos Falu Urániája elnevezésű ismeretterjesztő társaság járta az országot, hogy akkumulátoros diavetítővel, vándormozis mintára mezőgazdasági oktatósorozatokat, népmeséket, híres emberek életéről készített diaképeket vetítsen. Harminc évvel később már tömegesen gyártották hazánkban a diafilmeket, amelyek előbb inkább a propaganda eszközei voltak, később az ismeretterjesztést és a gyermekek szórakozását is szolgálták.
Bíró Ferenc ötéves korában, 1955 karácsonyán kapott a szüleitől néhány diafilmet, ezt követően az ő polcán is egyre több tekercs sorakozott. Fiatalemberként rájött, hogy ezek az immár széles választékban kínált képsorozatok a meséken túl számos érdekességet tartogatnak. Segítségükkel előbb a világ nagy képtárait „járta be”, és a vetítés kínálta lehetőséggel életnagyságban nézte meg a képzőművészeti alkotásokat, később számos kultúrtörténeti érdekességet ismert meg a diasorozatok segítségével, végül könyvtár szakosként még a szakdolgozatát is a diafilmekről írta. Végképp beleszeretett azok világába, és mert rájött, hogy a diázáson hamarosan túllép az idő és a technika, ezért mind megszállottabban kezdte gyűjteni a diasorozatokat. Körülbelül ötezer darabot számláló kollekciójában ma már éppúgy megtalálhatók az említett propagandafilmek (Asszonyok, lányok, gyertek traktorosnak!, A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének mai kérdései és hasonlók), az ismeretterjesztő filmek (Hogyan működik a kombájn?, A drámajátszás évezredei, A magyar bélyeg története, Művészettörténeti ismeretek stb.) és természetesen mesék sokasága a Gólyakalifától Hóember Tónin át a Csipkerózsikáig.
Bíró Ferenc 2003-ban az interneten hozott létre virtuális diafilmmúzeumot. Ez a honlap nemcsak érdekes volt, de szép is, és számítógép ide vagy oda, még az egykori családi vetítések hangulatát is visszaadta kicsit. Kiderült akkoriban: hiába a tökéletességre törekvő mozis, televíziós technika, a kézműves filmvetítés bensőséges, nosztalgikus élményére szükség van ma is. Néhány éve a könyvesboltokban ismét lehet diafilmeket vásárolni, egyre nagyobb forgalmat bonyolítanak le a bolhapiacokon a diafilm-kereskedők, és egyre többen figyeltek fel a korántsem divatjamúlt műfajra. 1997-ben az Örökmozgóban gyereknapon vetítettek diafilmeket nagy sikerrel, egy évvel később már az OSA, a Nyílt Társadalom Archívum Mese és meggyőzés címmel rendezett kiállítást a Centrális Galériában. 2008-ban a Diafilmgyártó Kft. és az OSA Archívum, valamint Bíró Ferenc együttműködésében megszületett a virtuális diafilmmúzeum továbbfejlesztett változata, miközben Jordán Tamás segítségével már diavetítésre alapuló műsorokat tartottak a Merlin Színházban – azóta egyébként a Művészetek Völgyében és a Pécsi Országos Színházi Találkozón, a POSZT-on is.
Bíró Ferenc 35 éves gyűjtő-kutató munkájának tárgyiasult eredménye néhány hét múlva tehát az Örökmozgóba költözik, és Bíró azt mondja, a kortörténeti dokumentumként is jelentős gyűjteményre alapozva sok érdekes program lehetősége körvonalazódik, melyek ügyes szervezéssel kellően sok nézőt, látogatót vonzhatnak. A tervek szerint lesznek diafilm-történeti kiállítások, tematikus vetítések, gyerekprogramok, és kizárólag ínyencek számára összeállított vetítések is. Ha szerencsénk van, elcsíphetjük az Aki a népnek vermet ás című 1951-ben készült veretes alkotást, megtekinthetjük a krumplibogarak támadását felidéző Ütközet a krumpliföldön című filmet, és találkozhatunk Sonkás Vendellel is, aki az ötvenes években a szövetkezeti mozgalom ellen ármánykodott.
