A fesztivál kezdettől a nemzetközi filmes szcénában fölbukkanó új tehetségekre összpontosít. Emellett most is – mint az már a korábbi években szokásba jött – visszapillantott a filmtörténet legendás, magyar származású alakjaira. Ezúttal a Miskolchoz közeli Ricséről elszármazott, Oscar-díjas Cukor Adolfra (Adolf Zukor), aki éppen száz éve alapította a hollywoodi Paramount Pictures stúdiót, és akinek ez alkalomból emléktáblát avattak szülőfalujában. A stúdió hírneves klasszikusát, Frank Capra Az élet csodaszép című filmjét is levetítették digitálisan fölújított változatban. Meglepetés, hogy tömve volt a nagy vetítőterem mindenféle korosztály tagjaival (mellesleg ingyenesek a CineFest vetítései), és senki sem jött ki csalódott arccal. A hetvenéves örökzöldnek, Kertész Mihály 1942-ben készült Casablancájának pedig nemcsak vetítést, de konferenciát is szentelt a program, amelyen azt kutatták, mi a titka a mű kultuszfilmmé válásának. Számos érdekes adalék mellett megtudhattuk, hogyan fordították félre évtizedekkel ezelőtt, vélhetően politikai megfontolásokból, a film magyar szinkronját.

A verseny fődíját Kristina Buozytének adta át Halász János államtitkár és Bíró Tibor fesztiváligazgató

Nem tartozik a legifjabb nemzedékhez, viszont a filmvilág egyik kiemelkedő egyénisége a Varsóból 1981-ben emigrált Agnieszka Holland rendező, aki a fesztiválon életműdíjat vehetett át. Legfrissebb, döbbenetes erejű filmjét, az 1944-ben Lvovban játszódó Sötétségben címűt versenyen kívül vetítették – ez éppúgy hazai premier volt, mint a fesztiválon látott többi jelenkori opus. A rendező műhelybeszélgetésen tért ki korunk kulturális törésvonalaira. Mint említette, a moziba járó amerikai törzsközönség nagyon fiatal, neki készül a világszerte forgalmazott filmek többsége. Ezzel szemben az európai publikum idősebb és megkettőződik: a szaporodó fesztiválok bűvkörébe kerül egy igényes nézői réteg, amelynek tagjai szórakoztató mozikba nem járnak. Ők és általában az aktívan tájékozódók eltávolodnak a többiektől, mert eltűnik a közös platform, nincs miről beszélniük egymással.

Kétségkívül igényes közönség jött el a CineFestre is, persze többféle igénnyel, és olykor a lábával szavazott egy-egy filmre. A kanadai Anne Émond sokat sejtető Egyéjszakás kaland című mozijára például kezdetben megtelt a nézőtér. A mű egy kendőzetlenül ábrázolt szenvedélyes szexjelenettel indít, amelyet hosszú lelki kitárulkozás követ. Az utóbbi alatt elkezdtek kiszállingózni a nézők, a végére már csak fél ház kászálódott ki a székekből. Csalódás volt az egyetlen, versenyen kívül vetített új magyar film, a Tüskevár is (kár lett volna versenyben indítani), amelyben jóformán csak a szépen fényképezett természeti képek tetszettek fenntartás nélkül – noha nem hagyta ott senki a vetítést. Annál inkább lenyűgözött az első filmes amerikai Benh Zeitlin A messzi dél vadjai című, balladai hangvételű munkája, amelynek hőse egy színes bőrű kislány (a mű a Nemzetközi Filmklub Szövetség díját kapta). A rendező és filmje az idei év egyik nagy fölfedezése, rangos elismeréssel jutalmazta a Sundance és a cannes-i fesztivál. Zeitlin arról mesélt, hogy maga is a film tágabb helyszínén, Louisianában él, ismeri a tengerparton nyomorúságos kalyibákban élők filmben ábrázolt világát, onnan verbuválta, nem kevés rábeszéléssel, a szereplőket.

A szokatlanul népes, tizenhat produkciót fölvonultató játékfilmes mezőnyből kiemelkedett Radu Jude Mindenki a mennybe megy című munkája is. A román filmes új hullámhoz tartozó Judénak ez a második nagyjátékfilmje. Nemzetközi siker volt előző alkotása, A legboldogabb lány a világon című, ez az újabb pedig már elnyerte a legjobbnak járó díjat az idei szarajevói fesztiválon (Miskolcon a kritikusok nemzetközi szervezete, a FIPRESCI zsűrijének elismerését kapta). A mű egy válás utáni gyerekláthatási csetepatét örökít meg dokumentarista módon, bravúrosan. Az anya nem engedi el a nála elhelyezett kislányt az apjával egy kétnapos tengerparti kirándulásra, amiből verekedésig fajuló összeütközés lesz. Jude olykor szándékosan eltúlozza a dühkitöréseket, hogy iróniába forduljon a cselekmény.

A fesztivál az ugyancsak Miskolcról elszármazott filmesről, Pressburger Imréről elnevezett fődíját a nemzetközi zsűri – sokak meglepetésére –a litván Kristina Buozyte Eltűnő hullámok című sci-fijének adta. A filmben egy szokatlan képi megoldásokkal ábrázolt, titokzatos szerelmi történetet láthattunk, amelyben fontos szerepet játszanak a bioenergia-hullámok. A CineFest most alapított, Adolf Zukorról elnevezett nagydíját megosztva adták ki a dán Mads Matthiesen Játékmackó és a brit Peter Strickland Berberian Sound Studio című rendezéséért. Az előbbi egy mackós és túlkoros body building edző sikeres párkereső próbálkozásáról szól Thaiföldön, az utóbbi mesteri pszichodráma egy angol hangmérnök főszereplésével.

Egyébként a miskolci fesztivál emelkedő színvonalának jele, hogy a FIPRESCI először osztott díjat, és ismét működött ökumenikus zsűri. Az utóbbi díjazottja a törökországi kurd felmenőkkel bíró osztrák Hüseyin Tabak A szépséged semmit sem ér című első filmje. Az idei Karlovy Vary-i mustrán már nagy sikert aratott produkció egy nemrég bevándorolt török-kurd fiú és családjának küzdelmét mutatja be az osztrák társadalomba való beilleszkedésért.