Az egész játékban a legbonyolultabb, hogy megértsük magát a feladatot. Egy maroknyi újságírócsapatnak elsőre nem ment túl könnyen, de mielőtt legyintenének: ja, persze az újságírók hülyék, jelzem, végül belejöttünk. Eleinte nehezen ment a fejünkbe, hol és mit jelölnek a sárga és kék jelek, mikor melyik gombot kell megnyomni, majd mikor leesett a tantusz, szinte minden önmagától sikerült. Vagyis inkább miattunk. Mert emlékekre, állapotokra és némi történelmi ismeretre kell hagyatkozni, ha elhagyjuk a Ráday utcai Jedermann kávézót, ahol a játék kezdődik. Kerestünk szegletet, szobrot és tornyot, mindent, ami nincs benne az útikönyvekben.

Elsőre nem ment túl könnyen az újságíróknak sem

Kicsit talán az úgynevezett geocachinghez hasonlítható a játék, ahol ugyancsak GPS-sel és bizonyos megadott koordináták alapján kell megtalálni a kincseket. A Tidy Cityben is nagy szerepe van a térképnek, a navigációs rendszernek és a rejtvényeknek. A segítő feladatok első pillantásra nem mindig tűnnek segítségnek, hanem kimondottan bonyolult szövegfolyamnak. Értelmet csak a helyszínen nyernek a színek és a formák, illetve néhány lényegtelennek tűnő szó. Néha azt érzi az ember, a legjobb esetben is csak azok tudják a választ kapásból, akik egyenesen oda születtek.

Speciális helyismeret azonban egyáltalán nem szükséges, ha igazán élvezni akarjuk a játékot, hiszen nincs időkorlát, és bárkitől bármilyen segítséget kérhetünk. Fotókat mutogathatunk járókelőknek, telefonon érdeklődhetünk ismerősöknél, és ha már kezünkben az okostelefon, használhatjuk az internetet is. Hiszen itt nem számít csalásnak, ha besegít a játékos legjobb barátja, a Google és a Wikipédia. Sőt egyéb hírekből azt is összeszedhetjük, hogy merre áll a keresett szobor, épület vagy épületrészlet, sőt azt is, hogy egyáltalán a helyén van-e még.

A játékot a Placcc fesztivál kérésére hozta össze Richard Wetzel és a független játékdizájner, Michael Straeubig. Szerdán érkeztek Budapestre, és a dramaturg Kovács Krisztinával térképezték fel a kilencedik kerületet, pásztázták az utcákat, fotóztak és információt gyűjtöttek. Felkutattak mindent, amiket az egyszerű hétköznapokban szinte észre se veszünk, simán elsétálunk mellettük. Persze az is meglepő lehetne, hogy caklipakli másfél nap alatt elkészültek a városi játékkal. De ebben nincs semmi fura, a játék szoftverét ugyanis egy hároméves, augusztusban záródó, TOTEM című német–francia kutatási programra alkalmazták, mégpedig úgy, hogy ez alapján bárki összeállíthatja a maga verzióját, és feltöltheti az oldalukra.

Nem kell hozzá más, csak jó néhány kép és képaláírás, illetve: feladat. A Tidy Cityből készült már gyerekeknek szóló könnyített program, campusfelfedező túra, csapatépítő tréning, fesztiválprogram és turistáknak szóló szokatlan városnézés. A játékban az a jó, hogy ha kedvünk tartja, és megvan hozzá a megfelelő készülékünk, akkor akár két hétig is töprenghetünk a feladatokon. (Akinek nincs, az bérelhet a helyszínen.) Ha ennél jóval rövidebb idő –mondjuk két óra – alatt szeretnénk abszolválni a Placcc-programot, akkor sem kell izgulni, idegeskedni, csak sétáljunk Ferencváros utcáin, üljünk be egy kávézóba, adott esetben pedig beszélgessünk a helyiekkel, hátha segítenek a megfejtésben.

A rejtvény lényege tényleg a felfedezés, a kincset érő városi értékek felkutatása. Szerencsére a program teljesen biztonságos, a fejlesztők külön figyelmet fordítottak arra, hogy ne kelljen nonstop a képernyőt bámulni, így kicsi az esélye, hogy jártunkban nekimegyünk egy oszlopnak vagy elüt a busz. A feladat elolvasása után akár zsebre is vághatjuk a telefont, és szabadon bóklászhatunk. (Ráadásul a készítők arra is ügyeltek, hogy a feladatok nagy részét távol tartsák a forgalmas főutaktól, elég volt az is, hogy legyen valamilyen történelmi nevezetessége vagy egyéb érdekessége.) Lábjegyzet: annak sem kell aggódnia, aki nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem, mert a Tidy City placccos eseményére elkészült a magyar verzió is.