Biokandalló

2012-09-21

Igazából se nem bio, se nem kandalló, de égni ég, melegnek meleg, mutatós és praktikus ornamens lehet a nappaliban, hálóban, konyhában, irodában, tárgyalóban, boltban, teraszon, étteremben. Színtelen, szagtalan alkohollal üzemel.

Ökológiai lábnyomunkat túl mélyre nem nyomja a biokandalló, mert a fűtőanyaga megújuló energiaforrásból – magas keményítő- vagy cellulóztartalmú növényekből, kukoricából, búzából, gabonaszárból, szalmabiomasszából – származik. A hidrolízissel cukorrá alakított növények erjesztéséből nyert etanol annyiban bio, hogy élő, szerves anyagokból állítják elő, szemben az ipari szesszel, amit petrolkémiai alapanyagokból nyernek. A félreérthető elnevezés szőrmentén utal a környezetkímélő, tiszta, tökéletes égésre is, amelynek során szennyező anyagok, füst, korom és szilárd részecskék nélkül csak vízgőz és széndioxid keletkezik.

A biokandalló felkapott huszonegyedik századi dizájntermék lett, jóllehet szerény felmenőkkel büszkélkedhet: a jó öreg spiritusz- vagy borszeszégő egészen pontosan ugyanezen az elven működik, de ez az elnevezés marketingszempontból kevésbé jól cseng. A leadott meleg persze csak másodlagos, bár nem elhanyagolható vonzereje a biokandallónak. Az elsődleges a formás keretbe foglalt, lobogó sárgás lángok szívmelengető látványa.

A formai megoldásoknak a fantázia sem szab határt, az asztalra helyezhető üvegfáklyától a falra akasztható képkereten át a masszív sarokkandallóig. A lengyel Planika cég elvetemülten gyönyörű, letisztult formai megoldásait intelligens elektronika egészíti ki. Gombnyomásra gyulladnak, távirányítóval szabályozhatók, és lassított, takarékos égést tesznek lehetővé. Tölteni azért továbbra is tölcsérrel kell.