A színeik (a franciás három), a pasztellek, a sosem rikító árnyalatok. Rafináltmegoldások, amik nem kérkednek önnön csavaros voltukkal, egyszerűen rásimulnak a kedves nő vonalaira. Nem hangsúlyoznak semmit, noha nem takarnak túl sokat. Egyáltalán: ezek a ruhák mintha csak úgy lennének, pontosabban rá lennének teremtve a viselőjükre. És jól vannak együtt. Nekem is vannak ilyen ruháim, pedig nem vagyok túlságosan kedves nő. De azért néha szeretnék annak látszani, megnyugtató jelenségnek, bűbájosnak, esetleg (ha a szükség úgy hozza) ártatlannak. Nem a ruha hibája, hogy hiába minden. Nekem talán egyszerűen nem állnak jól ezek, de az is lehet, hogy annyira testidegen számomra minden szimpla finomság, hogy attól veszítik el ezek az egyébként szolidan csinos darabok a jellegüket, ahogyan viselkedem bennük. Egy ócska regény huszadrangú mondata világította meg számomra, hogy hiába minden trükk: kicsit több kell ahhoz, hogy másnak látszódhassak, mint ami vagyok. A többiekről persze egyből leveszem a kis turpisságokat, elég jó megfigyelőnek tartom magam, aki szinte olvasni tud a jelekből. Saját külön rendszerem van, jól kidolgozott, az ismerőseim agyára megyek a hasonlítási mániámmal. De Miss Marple óta minimum tudjuk, mennyi igazság van ezekben a leszűrt tapasztalatokban, és csak akkor csal meg az ösztönöm, ha nem hiszek bennük, ha szándékosan lenyomom őket, mert éppen elegem van magamból és az esetleges gyors ítéleteimből. Ám utólag bejön az érzés, hogy hallgatnom kellett volna magamra. De akkor már késő... Legutóbb is megdöbbentett, hogy egy bizonyos üzletkötő hogy tudott annyi embert bepalizni, és rávenni arra, hogy igen sok pénzt „befektessenek” egy kétes MLM-rendszerben működő cég játszmáiba. Ismerjük jól a modellt, régi ismerős telefonál, hogy sürgősen beszélni akar velünk, nem, telefonon nem lehet. És találkozunk, és jön a szöveg, hogy kössünk ilyen-olyan életbiztosítást, vegyünk amolyan edénykészletet, egyszóval épüljünk be őalá, neki már bejött, ebből él, nincs is gondja egy szál se. Ez a bizonyos üzletkötő sok ismerősömet bepalizta, közülük páran mindent megmozgattak (volt, aki a kocsiját is eladta), hogy „el tudjanak indulni”. Egy nap az én telefonom is csörgött. Gondoltam, meghallgatom a fickó mondókáját, és jól megfigyelem magamnak. Valóban találkoztunk, a szövege lehengerlő is volt. Ecsetelte, hogy így meg úgy, ilyen partik, olyan utazások, ez a híresség, az a nagy név. Feszített velem szemben a régi farmeros-pólós (de egyébként abban a szerelésben is mindig szigorúan stílustalan) fickó öltönyben, fényes cipőben. Amit összehordott, meggyőző volt. Nem úgy az általa nyilván elegánsnak mondott – nekem pedig oly sokat mondó – öltözete. A silány anyag, a piacon kigondolt nagystílűség mindent elárult. Látszott, hogy fogalma nincs arról a nívóról, amit sugározni szeretne. És sajnos az is nyilvánvaló volt, hogy aki nem ért hozzá, az bedől neki. Rettentően megsajnáltam. A hülye kis üzletelgetéséért, azért, hogy sikernek könyveli el, ha aznap is sikerül valakit a csalásába belerángatnia. Aztán elképzeltem ezt a szomorú kis öltönyt este a szék karfáján. A műanyag szálakon megcsillanni a hatvanas izzók fényét. Ám hamar elmúlt a szánakozásom, mikor a szerencsétlen tanárnőre gondoltam, aki hitelt vett fel, elcsábulva ettől a csillogástól, hogy aztán ezt a hitelt ne tudja kifizetni. Az igazi szélhámos kifinomult, mint a kedvenc megtévesztőművészem, Mr. Ripley. Egy vérbeli csaló nem csúszik el árnyalatokon. Egy vérbeli kedves nő fejében pedig meg sem fordulna, hogy kedvesnek akarjon látszódni. Holnap mindenesetre felveszem a legszebb, még Párizsban vett zsabós blúzocskámat...

KARAFIÁTH ORSOLYA

Kultúrdémon: költő, performer, publicista és minden más, három verseskötete és két lemeze jelent meg.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

09. 28. PARTINAGY LAJOS

Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Fülkeforradalom és vidéke, Magvető, 2012.

10. 05.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

Újságíró, publicista, a Népszabadság főmunkatársa.

10. 12.

FÁYMIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.