A statisztikai kiindulópont eléggé meggyőző: a KSH jelentése szerint 1990 és 2011 között jelentősen csökkent ugyan a gyerek- és ifjúsági művek példányszáma Magyarországon (jelen leg ötszáz és háromezer között ingadozik címenként), viszont háromszorosára, közel másfél ezerre nőtt a kiadott művek száma. A hazai gyerekkönyvkiadók forgalma tavaly tízmilliárd forintot tett ki, ami igen tekintélyes bevétel, ha a közel hatvanmilliárdos, a tankönyv-értékesítést is magában foglaló könyves össz forgalomhoz viszonyítjuk. A legnagyobb m últú hazai gyerekkönyvkiadó, a Móra adatai szerint évente általában 90 ezer potenciális gyerekolvasóra lehet számítani, akiknek elsősorban a szülők vásárolnak könyvet.

De milyen könyvet? Pompor Zoltán gyerekirodalom-kutató említette a vitában: sok lapozgató, f oglalkoztató, fürdős, ismeretterjesztő és egyéb könyv jelenik meg, a magas címszámot korántsem csak a gyerekirodalmi művek teszik ki. Ami pedig a minőséget illeti, elhangzott, hogy mióta a forgalom fölfutott, néhányan nyakló nélkül jelentetnek meg silány kiadványokat. Szerencsére e folyamattal egy időben megjelent az igényes gyerekkönyvek új írói és illusztrátorgárdája, amely a kiadókkal kellő ellensúlyt képvisel.

Általános vélemény,hogy a laposodó pénztárcájú szülők, ha maguknak nem is, gyerekeiknek még vesznek könyvet. Ráadásul kialakultak a gyerekolvasókat különösen vonzó értékesítési formák, részben a világhálón, részben egyes könyvesboltokban, ahol különböző programok várják a gyerekeket. Merényi Ágnes, aMóra főszerkesztője említette, a tíz év alattiaknak szóló olvasnivalókkal nincs is probléma, ám főként a tizenkét évesnél idősebbeknek nehéz korosztályi könyvet kínálni. Az utóbbiak ugyanis egyre inkább a felnőttirodalom bűvkörébe kerülnek, már amennyiben kerülnek. Ugyanakkor az is előfordul, hogy felnőttek alkotják egy-egy ifjúságnak szánt mű olvasóinak jó részét. Jellemző, amit az egyik ifjúságiregény-író, a bábszínházi műfajból érkezett Tasnádi István említett: legutóbb a Pagony Pikniken beállt könyvet árulni, és Bartos Erika Bogyó és Babócájából raklapnyit eladott, saját könyvéből, a szakmailag is jól fogadott A kőmajmok háza címűből viszont egyet sem. Arról eddig kizárólag felnőttektől hallott véleményt.

Ez azért is van, vetette közbe Merényi, mert a mai gyerekkönyvek sok olyan témát dolgoznak föl, amelyek felnőtteket is érdekelnek. Varró Dani és Maros Krisztina művei, például az Akinek a lába hatos vagy az Akinek a foga kijött, ezért is nagy siker. Vannak persze másfajta divathullámok, amelyeket sokan meglovagolnak. Ám ez mégis inkább a „projektalapú” nyugati kiadást jellemzi. Ott külön referensek vannak az egyes korosztályokra és alműfajokra – kalandos, vámpíros, zombis, csajos –, és ezekhez keresnek szerzőket. Minden ki van számítva, be van programozva. Nálunk még mindig inkább a szerzők kopogtatnak kéziratokkal. Csapodi Kinga, a LíraManó-könyvek kiadójának vezetője azonban nálunk is középúton látja a megoldást: új szerzőket mindig keresni kell, ám nem „motoregereket”, hanem kreatív alkotókat. Nem könnyű.

Részben ezért is jött létre egy tizenhárom kiadót tömörítő egyesülés, amelynek igazgatója, Nánási Yvette elmondta, hamarosan újra meghirdetik – Mítoszok és legendák címmel – Aranyvackor-pályázatukat, amelyre kész könyvterveket várnak. Tavaly 270 pályázat érkezett, ezek megszűrt listáját eljuttatták a kiadókhoz. Segítenek a könyvműhelyeknek abban is, hogy a könyvtárakba, iskolákba eljussanak a kiadványaik. Különösen fontos a minőségi könyvekről szóló tájékoztatás, mert már annyi a cím, hogy nehéz átlátni a kínálatot. Ezért adják ki a harminc kiadó műveiből válogató Rainbow-katalógust, amely a világhálón is elérhető (rainbowkatalogus.hu).