A boyruhás gyermekfoglalkoztatottal díszített híres, régi Orion-reklám mellett felsorakoztatott menüsor a Rádiógyárak, rádiógyártás Magyarországon c. opcióval nyit.Mi tagadás, a sztori nincs túlságosan bő lére eresztve, de számos érdekességgel szolgál a hőskorból. Megtudható itt például, hogy a honi (nem katonai célú) készülékgyártás 1923-ban, a Telefongyárban indult, továbbá hogy a máig jól csengő Orion márkanév mögött valójában a máig kevésbé jól csengő nevű Magyar Wolframlámpagyár keresendő, hogy a Videotont eredetileg vadásztölténygyárnak hívták, valamint hogy a nyugati híradástechnikai karvalytőke – a Philips képében – 1931-ben csapott le szeretett hazánkra először. Ugyanitt hangulatos plakát látható az 50-es évekből, egy lajbis agrárdolgozó és egy overallos nehézipari munkás köszönti egymást jókedvűen, egy-egy néprádiót cipelve (ára 380 Ft), amelyhez a jelek szerint nem járt csomagolás, ha megázik, kidobjuk. A munkás zsebébe még két csavarkulcsot is belekomponált az ismeretlen mester, a tévedésnek a leghalványabb lehetőségét is kizárandó.

A következő fejezetben, amely az Információk a Magyarországi rádiózásról címet viseli, elsősorban technikatörténeti eseményeket találunk, kronológiai rendbe sorolva, tisztességesen linkelve, szó esik sok más mellett az első prerádiós kísérletről, a csepeli távíróadó üzembe helyezéséről, de képet alkothatunk az előfizetők számának alakulásáról is. Az oldalt ugyancsak hangulatos, régi kereskedelmi hirdetésekkel ékesítették, amelyek közül az egyik kedvencem a telefonhírmondót reklámozza egy megnyúzott, de még valamennyire élő birkára hasonlító kutyával, amely szerint a nagy találmány „Ejnye, de furfangos”, a másik pedig a Standard márkanevű apparátot, ezzel a szöveggel: „A televisio határán… a hangvisszaadás ma már olyan tökéletes, hogy szinte látni a szereplőket az új Standard csúcsszuper sorozat készülékein.”

A Kód a kapcsolási rajzok forrásához c. menüpontot e helyütt inkább nem boncolgatnám, a Mikor gyártották? címűt se annyira, néhány kedves fantázianevet – pl. Gond űző, Pajtás, Jóbarát, Mestermű, Középszuper, Univerzális Törpeszuper stb. – leszámítva számokat és kódokat találtam itt, ezek már a nagyon hozzáértőknek szólnak, az Unicum című sorozat azonban megint csak érdekes, megtudható belőle sok egyéb mellett, ki volt a legendás Scherz bácsi (bemondó), és van egy remek blokk, amelyben gyufacímkéken ábrázolt rádiók láthatók. A fő attrakció azonban a Gyűjtemény című kollekció, amelyben országonként és gyártó szerint is kereshetünk. Természetesen megtaláltam benne gyermekkorom sztárját, a gyönyörű, pántos bőrtokkal szerelt, bizonyos idő elteltével leginkább postásgumival rögzített Perion zsebteleppel használható szovjet remeket, a Szokol 403-at is (2 band, 7 transistor), amelyre egy teljes évnyi vágyakozás és kuporgatás után tettem szert a Baross téri Szivárvány Áruházban, takarékbélyegeim beváltása révén.