A felfedezés többek között azért jelentős, mert immár fogalmat alkothatunk arról, hogy az irodalmi munkássága okán is tisztelt egyetemalapító főpap életművének hátterében miféle tudományos műhely állhatott –hangsúlyozta a könyvek eredetét tisztázó irodalomtörténész, Knapp Éva, aki szerint a magánkönyvtár művelődés- és könyvtörténeti helye valahol a nagyszombati Zsámboky János és Zrínyi Miklós gyűjteménye között jelölhető ki; az előbbit Bécsben, az utóbbit Zágrábban őrzik.

Pázmány Péter második, pozsonyi könyvtárát (az első, a nagyszombati megsemmisült egy tűzben) végrendeletében a pozsonyi jezsuita kollégiumra hagyta. Miután Mária Terézia 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, és államosította annak könyvtárait, a kor neves tudósa, a budai egyetemi könyvtár segédőre, Kovachich Márton 1782-ben megbízást kapott, hogy a gyűjteményekből válogasson „korszerű műveket”. Kovachichnak nyilván fogalma sem volt arról, hogy az általa összeállított kollekcióba Pázmány könyvei is bekerültek – a bíboros-érsek ugyanis semmiféle jelet nem hagyott bennük. Knapp Éva elárulta, hogy a megfejtés kulcsa a könyvekben szereplő 1637. március 19-i dátum volt – azaz Pázmány halálának pontos időpontja, amelyet valószínűleg egy különösen gondos jezsuita könyvtáros írt a lapokra, esetleg a bíboros iránti tisztelete jeléül – az állományba vétel hónapjának és a napjának feljegyzését egyébként nem írta elő a regula.

Mint megtudtuk, a huszonöt kötetből és harminc műből álló Pázmány-hagyaték a főpapnak ajándékozott díszkötéses nyomtatványokból, prédikációs és politikai munkákból áll össze, amelyek egy része azonban nem csak önmagában értékes. A kötéstáblák megbontásakor meglepő leletek kerültek elő: az egyik könyv Pázmány Isteni igazságra vezérlő kalauz című műve első, azaz 1627-es kiadásának néhány lapját rejtette, a másikban egy rendkívül értékes, 1556-ban készült, Magyarországot ábrázoló fametszetes térkép töredékére bukkantak, Wolf gang Lazius munkájára, amelyből egyetlen ép példány létezik, az is Bázelben. A most megtalált darab részben kiegészít egy másikat, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár őriz.

Legutóbb – 2004-ben – Pozsonyban, az ottani egyetemi könyvtárban azonosítottak nagyobb számban Pázmány-könyveket – szám szerint ötvenkettőt. A munkát végző Mészáros Klára (Klara Mészárosova) azonban nem publikálta a felfedezést, sőt az egyetem még azt sem tette lehetővé, hogy a magyar kutatók akár egy pillantást is vethessenek a dokumentumokra.