Visszavásárolhatják a fertődi garnitúrát
Az XV. Lajos modorú (tehát barokk) bútorzatot egy környékből elszármazott, Németországban élő család ajánlotta fel megvételre. A gazdagon aranyozott, francia kárpittal szőtt, igen magas színvonalon restaurált együttes négy karosszékből, három kerevetből és több zsámolyból áll; az egyik karosszék már vissza is került eredeti helyére, a többi darab várhatóan kora tavasszal érkezik meg. A szerzeményhez részint az NKA, részint a fertődi kastélyfelújítást különösen a szívén viselő kormány, pontosabban annak szakminisztériuma segítette hozzá a NG-t. Hogy a kincs miként került a hivatkozott család tulajdonába, az – ahogy a hasonló aktusok során rendszerint – nem derült ki, de az efféle történeteket feszegetni ennyi év távolából igazából már nem is érdemes – mondta érdeklődésünkre Varga Kálmán, az intézmény igazgatója.
A kulturális tárca 1999 elején hirdette meg azt a programot, amelynek céljaként a háború végén kifosztott, ma állami tulajdonú, jórészt múzeumként működő kastélyok berendezési tárgyainak visszaszerzését jelölték meg. A gondnokság az első évben, többmilliós állami támogatással a tarsolyában harmincöt tárgy, tárgyegyüttes újraállamosításáról állapodhatott meg a (mondjuk így) tulajdonosokkal. A felajánlások között – egyebek mellett – volt 1711-ből való barokk ebédlőszekrény, több, történeti konyhák felszereléséhez felhasználható rézedény, néhány XV. Lajos stílusú aranyozott bútor és ugyancsak több XVII. századi, felvidéki fiókos láda. A jó pénzért visszaszálló kincsek száma mára több ezerre nőtt, összértékük eléri a százmillió forintot.
A szerzemények között mindezek mellett persze bőven vannak adományként gazdát cserélt és különféle honi közgyűjteményekből származó, sőt egészen különös úton-módon érkezett értékek is. Ami az első kategóriát illeti, Varga a Károlyi családtól kapott vadászati trófeákat említette elsőként: a füzérradványi kastélyban egy egész gyűjtemény látható a XIX–XX. századi családi kollekcióból. A közgyűjteményi együttműködés legplasztikusabb példája a Szépművészeti Múzeummal kötött szerződés, amelynek köszönhetően a múzeumból lassan, de biztosan visszakerülnek Fertődre az Esterházy-vonatkozású, XVII–XIX. századi festmények – eddig húsz kép vándorolt át a kastélyba. Biztató tárgyalások indultak ugyanakkor a Magyar Nemzeti Múzeummal is, Varga Kálmán ez esetben a nádasdladányi kastély Nádasdyakat ábrázoló portréit szeretné az eredeti helyszínen viszontlátni. A különös esetek közül talán egy XVII. századi, Esterházy-címeres velencei pohár története a legemlékezetesebb. Egy fertődi bérlő ajánlotta fel, miután tudatta: a lakbérre már nem futja neki, fogadják el helyette ezt (elfogadták).
Az NG, mint utaltunk rá, az első évben még néhány millió forinttal sáfárkodhatott, az összeg azután folyamatosan csökkent, míg 2007-re teljesen elapadt. Az azóta eltelt időszakban a rekonstrukciós munkákra szánt összegekből igyekeztek valamennyit félretenni a műtárgymentésre, és persze sokat segített az ügyön az adományozókedv is. Természetesen árgus szemekkel figyelték és figyelik az aukciókat is, de amióta a szűk esztendők tartanak, ritkán rúghattak labdába az árveréseken.
Ezzel és az idei szerencsés konstellációval együtt Varga Kálmán úgy látja, hogy a legkönnyebben járható út a közgyűjteményi együttműködés. A honi múzeumokban, kiállítóhelyeken még mindig több ezer tárgy van, amelynek valamely általuk kezelt kastélyban volna a legjobb helye. Az együttműködési hajlandósággal általában nincs gond, de kétségtelen, hogy hosszú út áll előttük: nem szabad elfeledkezni ez egészséges muzeológusi féltékenységről és arról sem, hogy az (akár) évtizedekig mozdulatlan állandó kiállításokról sem szokás kiemelni a műtárgyakat. Ettől függetlenül aligha kérdés: nincs nemesebb cél, mint az összetartozó tárgyak újraegyesítése – vallja az igazgató.
