Ha e közlésnek esetleg mégis több az igazságtartalma,mint a hajnal négykor három irányba útnak indított Szeretlek! SMS-nek, akkor legalábbis unortodox lagziról álmodott a gondolat gazdája. Mármint aligha gyakori, hogy valaki arról fantáziál: egy vadidegen párral s annak násznépével tölti élete legfontosabb napjainak egyikét. A Viasat3 Fátylat rá! című műsora e kisebbségből verbuválja szereplőit, pedig még felkutatásuk is jó formában lévő Amundseneket feltételez. Bár a célcsoportot alighanem csöppet bővíti, hogy minden bizonnyal a csatorna fizeti a rendezvény költségeit. Ha nem, akkor az emberiség töretlen fejlődésébe vetett hitünk újabb gyomrost kapott.

A meghökkentő műsor lényege, hogy két esküvőre készülő pár megegyezik az esemény helyszínében, az ünnepi menüben, a zenében, a szertartás formájában, valamint a ruhában. Értsd: mindkét fél előadja a saját verzióját, majd némi hezitálásnak tetsző hatásszünet után a kettősök egyike enged a másiknak. Ennek nyomán a templomi meghittségről álmodó nő végül az M0-s lezárt szakaszán mond igent a kérőjének. Aki nem bírja az izgalmakat, az nézze inkább a déli harangszót, mert az például egészen vérfagyasztó pillanat, amikor a négyes arról határoz: az Újházi-tyúkhúsleves vagy más, kevésbé tradicionális étel vezesse-e be a vacsorát. Amúgy amikor a résztvevők egyike úgy dönt, nem erőlteti tovább saját akaratát, akkor „Fátylat rá!” felkiáltással tudatja határozatát az érdeklődő közönséggel.

Az egyes résztávok után mozgalmas bejátszásokat is megtekinthetünk, amelyekben az érintettek arról referálnak, miért nem ragaszkodtak terveikhez. Az vitathatatlan, hogy e mélyanalízisek prímán illeszkednek a magyar valóságshow-történelem legnemesebb hagyományaihoz. Az indoklások többsége éppúgy értelmetlen, mint KDNP-s oktatáspolitikust keresni a tetoválószalonban.

Ám a produkciót valamilyen okból mégis a képernyőre tolják. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a kreatívok két és fél óra szaunázás s további négy óra Magyar Közlöny-olvasás után nézték meg a próbaadást. Ebben az esetben talán érthető, ha szórakoztatónak és eredetinek találták. Mert ha csöppet sem módosult tudatállapotban tekintjük meg az attrakciót, akkor az odakozmált zúzapörkölttel súlyosbított tűzhely takarítását is gondolkodás nélkül vállaljuk el, ha cserébe nem kell megtekintenünk a következő epizódot.

Mert már csak az adás lényege miatt sem várhatunk jobbat. A nyitó felvonásban is látott jelenetek mutációi követik egymást. (Példa: a kolléga megmutatja, hogy a Parlamentre néző hajón mulatna, ám a másik pár egyik fele tengeri beteg, így inkább autómúzeumban járná el a dübörgőset. Aztán nézik egymást, s valaki bólint.) Az ötmenetes egyezkedésre a közös parti teszi fel a koronát. S még a nyereményötlet is zseniális: az egyik versenyződuó a menyasszonytáncból származó bevételt (kábé 184 500 forint), a másik kettős a meglepetést viheti haza (egyiptomi nyaralás). És a végén, mint a miniértékelésekből kiderül, mindenki boldog.

Nincs is ok a szomorúságra, mert a magyar kertévézés Hajdú Péter-skáláján kitűnő eredményt sikerült elérni. Ráadásul kvázi műsorvezetők nélkül: a Horváth Éva–Müller Attila-kettősre ugyanis annyi szerepet osztottak, amennyit egy közepesen eltalált iPhone-alkalmazás is eljátszik.

Ugyanakkor az első adás egyetlen pozitívumát illetlenség lenne elhallgatni, még akkor is, ha tudjuk: a következő részből már hiányozni fog. A talpalávalót – az egyik pár kívánságának megfelelően – a 100 Tagú Cigányzenekar szolgáltatta. S igen kevés az olyan duó, amely ne hatódna meg csöppet, ha ez az együttes húzza a Lakodalom van a mi utcánkban című örökbecsűt. A világhírű csapat föllépése azonban egyszer használatos mentőmellény volt, így a süllyedés elkerülhetetlen.

Ha olyan szellemes szeretnék lenni, mint a műsor, akár azt is mondhatnám: fátylat rá!

Fátylat rá!