Japán dzsessz

2012-09-07

Ha megtudom, hogy japán filmhét lesz valahol, például az ország filmművészetének egyik állandó pesti otthonában, az Örökmozgóban, erős ösztönzést érzek, hogy elkezdjek érdeklődni a dolog iránt. Ha megtudom, hogy Fiatalság és szerelem a korokon át a címe, kicsit elbiggyedek. De ha az alcím azt közli, hogy ez egy átfogó válogatás a japán film történetéből, világos, hogy menni kéne.

A Japán Alapítvány kitűnő programot állított össze. A célközönség a japán film biztos rajongói köre lehetett, amely örömmel ismerkedik meg kevésbé ismert alkotókkal, új filmtörténeti összefüggésekkel.

De a programban szereplő alkotások arra is alkalmasak, hogy a tájékozatlan nézőket is berántsák ebbe a világba.

Már csak egy filmet tudok ajánlani, mert holnap befejeződik a program. Sakamoto Junji 2004-es munkáját, az El ebből a világból címűt. A második világháború után néhány japán fiatal változatlan odaadással játszana dzsesszt. Az amerikai ak zenéjét. A hazája iránti lojalitás, a vereségélmény, az atomtámadás tragédiája nehezen feldolgozható érzelmi konfliktust teremt zenei elkötelezettségük köré. Ráadásul egy amerikai kaszárnyában kapnak lehetőséget a szárnybontogatásra. De a zene megteremti a közös lelki teret, a sereg és a japán együttes szaxofonosa között barátság villan fel. Eljön az igazi béke pillanata – úgyhogy kezdődhet is az új háború. Ezúttal Koreában.

A film is mintha a dzsesszből táplálkozna. A háttérben az alapritmust a hiteles, manapság szokatlan tárgyi gazdagsággal kidolgozott kor- és közegábrázolás adja. Klasszikus motívumokból áll össze a cselekmény dallama. És mindebből a filmzenészek emberszív-lüktetésű muzsikát varázsolnak. Talán csak pár óráig hat, de öröm belefeledkezni.