A nemrég közzétett adatokat összevetve a két korábbi felmérés (1986–87 és 1999–2000) tükrözte kulturális szokásokkal számokkal alátámasztva is kiderül: a tévénézés még ma is verhetetlen „szabadidősport” a magyarok között. És az is, hogy nem függetlenül a válságtól, az elmúlt évtizedekben egyre csökken az érdeklődés a fizetős kultúra iránt, legyen az mozi vagy könyv.

A felmérés szerint átlagban 20 percet tölt olvasással naponta a 15–74 év közötti magyar lakosság, ugyanannyit, amennyit például reggelizéssel. Míg azonban a megkérdezettek négyötöde eszik reggel, olvasni csak minden negyedik olvas. Szabadidős tevékenységekre napi 268 perc jut, ezen belül társas szabadidőtöltésre 46 perc, beszélgetésre 30 perc, sétára, sportra és testedzésre 15 perc. Kulturális és sportrendezvényekre csupán a megkérdezettek két százaléka jár, ők azonban napi 130 percet töltenek ezeken, miközben 66 percet közlekedünk.

Így aztán elég egy zsúfoltabb metrószerelvényt megnézni, hogy belássuk, olvasás terén a nemek „harca” eldőlni látszik a nők javára. Az átlagot tekintve talán még nem is olyan szembetűnő a különbség, hiszen manapság egy férfi napi 18, míg egy nő 21 percet tölt olvasással. Újság- és folyóiratfronton kisebb győzelmet is elkönyvelhetünk, hiszen itt napi 13, illetve 12 perc jön ki. A könyvet tekintve viszont már jelentősebb a lemaradás: a napi öt perc áll szemben a kilenccel. A számok meredek zuhanása ugyanakkor jól mutatja, hogy az olvasás miként vált az elmúlt évek során egyre „nőiesebbé”, vagy ha úgy tetszik, „férfiatlanabbá”.Míg a rendszerváltás előtt egy férfi átlagban 38 percet töltött olvasással (ebből könyv: 12), addig ez az ezredfordulón már 27-re (könyv: 8) módosult, hogy mára elérje a mélypontot: 18 és 5. Vagyis negyedszázad alatt napi átlag húsz perc tűnt el az olvasásra szánt időből a férfiaknál. És az sem lényegtelen, hogy ebben a mutatóban eddig „vezettek” a férfiak, míg a nők esetében a csökkenés messze nem olyan drámai mértékű: ’87-ben 29 perc (ebből könyv: 12), 2000-ben 21 perc (könyv: 10), és ez a szám a jelenlegi felméréskor már nem változott. Vagyis míg a rendszerváltás előtt kilenc, az ezredfordulón pedig hat perc volt a különbség a férfiak javára, ez mára három percre olvadt, csakhogy most már a hölgyeknél az „előny”.

Ugyanez a tendencia olvasható ki, csak talán még drámaibban, ha az olvasók és nem olvasók arányait vizsgáljuk meg. Míg a rendszerváltás előtt minden második férfi olvasott valamit (55 százalék), addig ez az arány mára 25 százalékra olvadt (az ezredfordulón még majdnem 38

százalék volt). A nők esetében a 44 százalék zsugorodott szűk 27 százalékra (az ezredfordulón kevés híján 30 százalék). Az is kiolvasható az adatokból, hogy a könyvektől is nagyobb arányban váltak meg a fér fiak: a 12 százalék zsugorodott előbb kilenc, majd öt százalékra a férfiak esetében. A nőknél a csökkenés messze nem ilyen meredek: szűk 11 százalék esett vissza 10,7-re, majd kerek 10 százalékra. Vagyis nem véletlen a hazai kiadók azon törekvése, hogy minél „nőiesebb” címet adjanak akár a regényeknek is.

Összességét tekintve a rendszerváltáskor majd minden második ember olvasott valamit Magyarországon (49,3 százalék), ez ma már csak a népesség negyedéről mondható el (25,9). Ami viszonylag jó hír, hogy az egyre kevesebb olvasó nem sajnálja az idejét a betűktől: átlag napi 77 perc jut erre, könyvre 94, míg minden másra (újság, folyóirat stb.) alig több mint egy óra. És itt nincs is jelentős különbség férfi és nő között, a könyvek esetében például csak egyetlen perc.

A jogos kérdésre, hogy vajon hova tűnt az olvasásra szánt idő, azonnal megkapjuk a választ, ha a tévézés, internetezés-, videózás- (DVD-) rubrikát vesszük szemügyre. Míg a rendszerváltás előtt 105, addig az ezredfordulón már 161 perc jutott átlagban erre. Viszonylag jó hír, hogy a tendencia mára némiképp csökkenni látszik: ma már „csak” 152 percet töltünk a képernyők előtt. Jól látszik, hogy leginkább az olvasástól elpártolt férfiak szoktak rá a tévézésre: ’87-ben átlag 111 percet, 2000-ben már 167 percet töltöttek a képernyők előtt, és ez mára csak egyetlen vékonyka perccel csökkent. A nők körében ez a visszaesés jóval jelentősebb: előbb az átlag 100 perc kúszott fel 155-re, hogy mára 138-ra csökkenjen. Ma a magyar népesség 87,4 százaléka tölt el nem kevés időt a különféle képernyők előtt. A férfiak átlagban 175 percet tévézéssel, 124 percet videózással és 100 percet internetezéssel töltenek el, ez a nők esetében 157, 113 és 82 perc. Vagyis a szórakozásnak ebben a nemében a férfiak viszik a prímet, majdhogynem ugyanannyi férfi (88,1százalék szemben a 86,8 százalék nővel) átlagban fél órával többet szán az effajta tevékenységre.

Nincs ekkora különbség a rádió- és zenehallgatásban. A népesség 3,4 százaléka (férfiak: 3,8; nők: 3) napi 65 percet szán erre az idejéből, jellemzően ezt is, mint ahogy az olvasást is, leginkább munkába menet vagy munkából jövet.

Érdekes megnézni, hogy a lakóhely típusa szerint hogyan oszlanak meg a kultúrafogyasztó szokások. Budapestre olvasásban és tévézésben is rávernek például a megyeszékhelyek. Míg a fővárosiak átlagban 26 (újság, folyóirat; egyéb: 15, könyv: 10), addig a megyeszékhelyeken élők 28 percet (18, illetve 10) szánnak naponta olvasásra. A fővárosi olvasók aránya (27,2) majdnem megegyezik a kisebb városokban élő olvasók (25,2) arányaival. Őket követik a községiek (22,7). E tekintetben szinte verhetetlen a megyeszékhely, itt olvasnak a legtöbben (34,3), de inkább a helyi hírekre éhesek és nem annyira a könyvekre. (Szintén érdekes adat, hogy a főváros híréhségét, ha hajszállal is, de megelőzik a kisebb városok és a községek is.)

A tévénézést tekintve már 125 és 146 perc az arány főváros és megyeszékhely között. Az utóbbiakban élőket a kisebb városok (140) és a községiek (141) sem verik meg. Az arányokat tekintve pedig a fővárosban tévéznek a legkevesebben (77,4 százalék), és ahogy egyre kisebb településre érünk, úgy nő a képernyők előtt ülők aránya: a községekben már 85,8 százalék. Budapest viszont az internetezésben, a videózásban és a moziba járás tekintetében már vezeti a mezőnyt (Budapesten a népesség 2,1 százaléka jár moziba, a megyeszékhelyen 0,7; kisebb városokban 0,5; községekben 0,4). A vetítőtermek fenntartói jól láthatóan leginkább a fővárosi hölgyekre számíthatnak, hiszen ahogy az olvasás esetében, itt is leginkább a fővárosi férfiak „tűntek el”. A rendszerváltás előtt Budapesten még a férfiak 5,1 százaléka járt moziba, ma már csak 0,9 százalék! Miközben a nők aránya, ha kismértékben is, de nőtt: rendszerváltás előtt 2,7, az ezredfordulón 2,8, manapság pedig 2,9 százalék. A férfiak jelenlegi fővárosi aránya nagyjából megegyezik a más településeken élőkkel (megyeszékhely: 0,8; kisebb város: 0,6; község: 0,7), a nőknél viszont, ahogy elhagyjuk Budapestet, úgy csökken a hajlandóság a mozitermek látogatására (megyeszékhely: 0,9; kisebb város: 0,5; község: 0,3). Vagyis egyedül a fővárosi hölgyeket leszámítva mindenütt drasztikusan csökkent az elmúlt negyedszázadban a moziba járó férfiak és nők aránya.