Bourne csak az örökhagyó, helyette kapjuk Aaron Crosst, aki szintén emberfölötti ember, és ő is minden kocsinak meg tudja jegyezni a rendszámát, amelyik a környező utcákban parkol.

Jeremy Renner egyébként minőségi csere, igazi színész, és végre főszerepben. Eddig mindig a főhős legjobb barátja volt, a második a csapatban, most végre őt üldözik, ő a mázlista, aki még időben megy el otthonról, mert fél perc múlva levegőbe repül a ház, benne a szerényebb javadalmazású mellékszereplővel. Hogy pontosan miért röpül a ház, azt nem sikerült megfejtenem, de attól akció az akciófilm, hogy kellő tempó mellett nem kell utánagondolni semminek. El sem érdemes kezdeni tehát a valószínűtlenségek sorolását, nem ezen múlik a siker.

A színészeken pedig végképp nem múlik, Renner mellett luxusszínésznő Rachel Weisz, néha meg lehet lepődni egy veszekedésen, hogy van éle, íve, hitele, ezek ketten bármit el tudnának játszani. Balszerencse, hogy ezt nem ismerte föl a forgatókönyvíró-rendező Tony Gilroy (egyébként mindenkit Gilroynak hívnak a kamera innenső oldalán, még a vágót is), így aztán nem hozza helyzetbe a színészeit, csak hagyja, hogy ne egye meg őket a feladatnélküliség penésze. Mindent el tudnának játszani, de többnyire azt játsszák, amit mindenki el tudna játszani.

A névsor még így is rokonszenves, Edward Norton komoran villantgatja a szemét, az idősebb korosztályból pedig Albert Finney-t és Stacy Keachet beszélték rá, hogy emeljék a vetítőtermi pillantok fényét, meg is teszik. Ki lehet békülni a filmmel, ha nem is életreszóló, de rendben lévő robbantgatás, semmivel sem rosszabb az elődöknél, csak a végén mégis elbotlanak a fűszálban. Lehet, hogy tudatos, lehet, hogy figyelmetlenség, de egy üldözésben az az izgalmas, ha homályos okból kergeti az embert egy nagyon karakteres fazon. Vasfogú a James Bondból, Silas az Angyalok és démonokból. Jön a nyomasztó lény, és nyomasztani kezdi nemcsak szegény hőst, de a szegény nézőt is. Ennek van értelme, mert a dolgok végső jóra fordulásában úgyis mindenki bizonyos.

A Bourne-hagyaték itt elég csúnyán nyúl mellé, a végére tett fenomenális üldözési jelenet gonosza nyilván gonosz odabent, de idekint, a vásznon csak egy napszemüveges úriember, akit még szép, hogy lemotoroz egy hétpróbás, kromoszómatuningolt ügynök. A gonosz arca nem olyan csúnya, sugalmazzák a Gilroy rokonok, de ezzel a mondanivalóval olyan területre tévednek, amelyhez nincsenek meg az eszközeik, ahol már nem elég falra mászni és vizesárkon átugratni, nyakunkban a nővel, vállunkban a golyóval.

Jeremy Renner és Rachel Weisz lemotorozza a gonoszt