Július végén a kultúráért felelős államtitkár konzultációt kezdeményezett a kulturális szervezetekkel a művészeti díjakat is érintő rendelettervezet módosításának előkészítése érdekében. Az egyeztetésen, amelyen 28 szakmai szervezet vett részt, a kitüntetési rendszer egységesítése mellett szóba került, hogy a díjak és a díjazottak számának esetleges csökkenését az elismerésekkel járó pénzösszegek emelése ellensúlyozná. Téma volt még a díjra jelölés menete is: L. Simon reményei szerint az elismerésekre ezentúl olyan kuratóriumok jelölhetnének, amelyek összetételére a vonatkozó terület szakmai szervezetei tennének javaslatot. Az állam közvetlenül nem szólna bele a díjazottak névsorába. (Így nem fordulhatna elő a korábbi fiaskó, mikor is az előző kulturális államtitkár, Szőcs Géza neveket húzott ki a József Attila-díjra jelöltek listájáról.) A tárca akkori közleménye úgy fogalmazott: az egyeztetésen részt vevő szakmai szervezetek az elvekkel egyetértettek, egy részük azonban vitatta, hogy szükséges-e csökkenteni a kiadható állami díjak számát.

A színházi szervezetek arra kérik most az államtitkárt, állítsa vissza az eredeti keretszámokat, mivel kevés állami művészeti elismerés létezik. Például noha a Jászai Mari-díjat eredetileg fiatal színházművészek elismerésére alapították, az eddigi évi 13 díj is kevésnek bizonyult. Ma a művészek többnyire pályájuk csúcsán kapják azt. Tapasztalatuk szerint éveken át jól működött az a rendszer is, amely a Jászai Mari-, a Blattner Géza-, illetve Nádasdy Kálmán-díjak odaítélésére kialakult. A kuratóriumokban minden szakmai/művészeti terület képviselte magát. Az új rendben – a szakmai szervezetek javaslatára, de – a miniszter jelöli ki tagokat, így a kitüntetések óhatatlanul átpolitizálódnak. És bár a felkért tagok elismert művészek, kevesen lesznek ahhoz, hogy átlássák a magyar színházművészet teljességét.

A júliusi megbeszélésen már felvetették: a díjakkal járó pénz csökkenjen az államtitkár által javasolt felére – ez még így is jóval több, mint eddig –, de maradjanak meg az eredeti keretszámok. Így a tárca nem növeli a díjakkal járó pénzügyi terheit.

Az aláírók között nem szerepel a Magyar Teátrumi Társaság. Lapunk kérdésére Vidnyánszky Attila elnök elmondta: nem tud a színházi szervezetek által írt levélről, így a társaságnak még nincs erről kialakított véleménye.

A Szépírók Társasága elnöke, Mészáros Sándor nem ért egyet a színházi szervezetek levelével. Szerinte az elmúlt húsz év ordópolitikájával az egyik fő baj éppen az volt, hogy „mérhetetlenül sok díj mellé hihetetlenül kevés pénz járt”, emiatt ma nincs igazi súlya, jelentősége az elismeréseknek. (A József Attila- díjjal a kilencvenes évek óta 200 ezer forint jár.) Azt persze ő sem állítja, hogy önmagában a díjazottak számának csökkentése, az összegek megemelése automatikusan helyreállítja az egyensúlyt. A Szépírókkal együtt a fiatal írókat képviselő József Attila Kör (JAK) elnöke, Gaborják Ádám is azt gondolja: túl sok a díjazott és túl alacsony az elismerésekkel járó összeg, ez pedig hosszú távon az egész rendszert értékteleníti el. Gaborják nem biztos benne, hogy minden elemében jó lesz a most körvonalazódó szisztéma, abban viszont igen, hogy változásra van szükség.

Megkérdeztük a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnökét is. Gyimesi László lapunknak elmondta: őket sem hívták el a júliusi egyeztetésre, sem a pécsi színházi évadnyitóra, így nehezen tud hozzászólni a kérdéshez, amelyre amúgy sem könnyű jó választ adni. Mert ha kevesebb a díj és nagyobb a jutalmazás, az növeli a díj értékét, ugyanakkor tagadhatatlanul szűkíti a lehetőségeket is.

A kulturális államtitkárság sajtóosztályán ígérték, reagálnak lapunknak a színházi szervezetek felvetésére. A válasz azonban lapzártánkig nem érkezett meg.