Kínai töltött kukac

2012-08-31

Haraszti Miklós klasszikus hasonlata szerint, ha az állam belefúrja magát a művészetbe, mint a kukac az almába, akkor egy idő után már nem a kukac lesz az almában, hanem az alma a kukacban.

Ehhez viszont William Gass hozzáteszi: „Ha tehát eleget falatozunk a kukacból, esetleg megízlelhetjük a gyümölcsöt is. Jó étvágyat!” (William Gass) Az étnek ilyen jó vágyát kívánnám én is az olvasónak, midőn betessékelem a Szépművészetibe a nagy kínai szépművészeti demonstráció megtekintésére.

A nagy terror után a kis terror mint a szabadság, a nyitottság és a virágzás kora – ez lenne itt demonstrálandó. Ez az első ilyen nagyszabású kínai szépművészeti demonstráció Európában.

Nálunk hirdethetik a kínai kultúrfunkcionáriusok először és egy hangon a múzeum falán, honlapján, a katalógusban, hogy 1978 óta Kína a szabadság és a sokszínű, korláttalan alkotótevékenység hona. S ahogy a magyar kormány feje tavasszal a kínai kormánydelegációnak, úgy szekundál a magyar kormány kultúrfelelőse, L. Simon László a megnyitón és a kormányportálon a kínai képdelegációnak.

„Megszűntek a kötöttségek, az alkotók szabadon kísérletezhettek.” Ennyit tesz az a két zavaros évtized, ami eltelt azóta, amióta a Fidesz hevesen tiltakozott az ellen, hogy a Tienanmen téren vérengző kínai kommunistákkal fraternalizáljon a magyar kormány.

A katalógusból látjuk, hogy a hozzánk delegált művészek nagy része vezető, vezetőségi tag, tisztségviselő különféle szakmai szövetségekben, társaságokban, főiskolákon. Tudjuk, hogy ott vannak mögöttük az itt és túlnyomórészt mindenhol láthatatlanok, akik nem másztak föl a lojalitás létráján az etikai imbolygás magasába, hogy elővehessék a hegedűjüket. Látjuk a „hibás múlttal” való „szembenézés” álságát az 1978 utáni időszak képein, ahol magabiztos, bizalomgerjesztő vezetők ragadják ki kétségeikből a nehéz múlt nyomát arcukon viselő, bízni kész kisembereket.

No és mindezek után és fölött ott van a legyőzhetetlen művészet. A kukacba töltve is igazi, amit a 120 alkotás nagy többsége képvisel. A „Tánc a városfalon és annak tövében”, Zhang Minjie remekműve, az egyenmozdulatokba fagyasztott, militarizált, kiúttalanra berendezett világ képe. Jian Wei „Deszkája”, melyen üres arcú vándor halad a semmiben, a sehová egy szál létfontos és értelmetlen deszkával. Jianfei 2007-ben úgy festette meg a pekingi olimpia központját és fő büszkeségét, az új kínai alkotóerőt megtestesíteni hivatott Madárfészket, mint egy semmibe vetett, sűrűn körüldrótozott börtönt.

Saját történetünkből tudjuk, hogy ahol a nagy terrorból kis terror lesz, ott kiszámíthatatlan, hogy mi akad fönn és mi jut át az állami szűrőhálón. A kiállítás nagy részét azonban nem a szűrőn átszűrődött allegóriák, hanem a szűrőháló fölé emelkedő, tematikailag foghatatlan, a zene anyagtalanságával határos szépművészet tölti ki. A kínai természetfestő hagyomány nagy újjáéledését és kiszélesedését hozta el ez a féltotalitárius, álságos kor. Amit a kedves olvasó a három részre osztott kiállítás eme részében talál, azt soha nem fogja elfelejteni.