Filmes végjáték
Mégis porszem került a fogaskerekek közé. Az MMK-t alapító 25 filmszakmai szervezet közül öt, köztük a filmművészszövetség jelezte, beavatkozóként részt akar venni a bírósági eljárásban, mert filmszakmai érdekből megakadályozná a vagyonátadást. Ha a bíróság helyt ad a beavatkozásnak – és netán az említett egyezséget sem hagyja jóvá –, furcsa patthelyzet alakulhat ki. Bár kormányzati oldalon igen ügyes konstrukciót eszeltek ki a filmvagyon megszerzésére és az MMK megszüntetésére.
Még az előző kormányzat 2010 elején meghosszabbította a fő filmfinanszírozó MMK állami támogatásáról szóló szerződést 2013-ig (a dokumentumot az MMK részéről Bod Péter Ákos volt pénzügyminiszter, utóbb lemondott kurátor, a kulturális tárca részéről Hiller István miniszter írta alá). A hivatalba került Fidesz-kormány anélkül, hogy fölmondta volna ezt a szerződést, elzárta a pénzcsapot. Arra hivatkozott, hogy az általa elrendelt Kehi-vizsgálat semmisnek nyilvánította a dokumentumot. Tény, hogy a közalapítvány nem tudta tovább folyósítani a megítélt filmtámogatásokat, azokat sem, amelyekre tekintettel a producerek előzetes bankhiteleket vettek föl (MMK-garanciával). Mintegy 6,2 milliárdos adósság fagyott így be, a magyar filmgyártás pedig leállt. Vajnáék újonnan fölállított állami filmes cége, az MNFA viszont kapott költségvetési pénzt, hogy megvásárolja a banki követeléseket. (Úgy is mondhatjuk, az MMK-nak járó pénzt a filmalap kapta meg.) Így viszont követelése van a garanciát vállaló közalapítvánnyal szemben, az MMK-nak azonban már nincs pénze, csak a nála levő filmvagyonnal tud „fizetni”, amelynek piaci értékét 5,4-5,7 milliárdra becsülték.
Az MMK beszorított helyzetben levő csonka kuratóriuma belement egy olyan egyezségbe, amelyben az MNFA a Mafilm és a Filmlaboratórium átruházásáért lemond az MMK-val szemben támasztott követeléséről. Átvállalja azt a további 3,7 milliárdos állami igényt is, amely a Kehi álláspontja alapján még állítólag terhelné a közalapítványt. Jogellenesnek találták ugyanis a kétezres évek közepén kialakított filmes banki hitelkonstrukciót, és visszamenőleg követelik a kifizetett kamatokat. Emellett egyes támogatások, költségek jogszerűségét is vitatják, ám a közalapítvány vezetői éppúgy nem fogadták el e kifogásokat, mint az előzőt.
A most bírósághoz fordult öt filmszakmai szervezet egyszersmind lemondásra szólította föl az MMK csonka kuratóriumát (ennek tagjai már az MNFA-tól kapnak tiszteletdíjat együttműködésükért a pénzügyi rendezésben és a közalapítvány megszüntetésében). A filmművészszövetség vitatja, hogy az MMK tartozna az államnak, és a filmvagyon kezelőjeként a közalapítványt tovább működtetné. Ehhez azonban valamennyi alapító, köztük a kormányzat egyetértésére volna szükség, és akkor is fölmerül, miből.