Igaz, egyáltalán nem bánja. Az országban ugyanis alighanem ő az egyetlen műszaki nyilvántartási ügyintéző, akit a városában számon tartanak helytörténész-kutatóként is megbecsülik úgy is, mint a helyi kulturális örökség egyik legalaposabb és legnagyobb tudású szakértőjét. Az ő kezdeményezésére, sőt az ő történeti és műszaki kutatásaira alapozva sikerült létrehozni Debrecen város első komplex és hivatalos utcanévlistáját, helytörténészi munkásságának másik kiemelkedő állomása továbbá a cívisváros belterületi városrészei névrendszerének megalkotása, amelyet később a közgyűlés hivatalossá emelt.

Pályafutásának emlékezetes pontja az a kutatás is, amelynek célja a debreceni egyházi iskolák egykori ingatlanainak több száz évre visszanyúló feltérképezése volt: ezt az 1550-től 1950-ig kiterjesztett történeti kutatási dokumentációt vette igénybe az akkori Legfelsőbb Bíróság, amikor a volt egyházi ingatlanok visszaadásának ügyében döntött. Ennek ellenére Papp József szerény ember, szerinte kutatási eredményeinek titka az, hogy az egykori tömlöcben csaknem harminc éve páratlan műszaki és kulturális kincsek között csücsül.

Az irodájában a feje fölött régi, megsárgult térképek függenek, oldalt egy 1752-ből származó várostérkép másolata lóg a falon – amely a híres térképmetsző mester, Kovács György munkája –, az egyik szekrényt kinyitva pedig előbukkan a Debrecen 1872–73-ban fölvett, eredeti kéziratos térképe, amelyen fekete, piros és zöld színű bejegyzések láthatók. A fekete színű számokat és följegyzéseket még 1872–73-ban írták, a piros színűek 1910-ben keletkeztek, majd a világháború után dolgoztak rajta zölddel –Papp József meghatottan említi, hogy ő még ismerte azt az idős asszonyt, aki ezen a ma már kultúrtörténeti kuriózumnak tekinthető dokumentumon a zöld színű számokat fölírta.

Ebben az irodában található Debrecen 1870-es évekre visszavezethető – s emiatt országosan egyedülálló – mikrofilmes műszaki-történeti adattára is, amely a mai napig folyamatosan aktualizált hatósági műszaki nyilvántartás. Papp József büszkén említi, hogy a nyolcvanas években ő volt az, aki megtervezte és megszervezte a ma is működő nyilvántartó-visszakereső rendszert. Ez lehetővé teszi, hogy ha valaki ma kikéri egy városi ingatlan műszaki dokumentációját a városházáról, akkor csaknem 140 évre visszamenőleg megkapja az összes dokumentumot, amely a szóban forgó ingatlan ügyében keletkezett. Nem csoda, hogy e páratlan adatbázis révén Papp József 1988 óta végez történeti kutatásokat Debrecen szabad királyi város és a mai önkormányzat tulajdonvagyonával kapcsolatban.

Rendszeresen részt vesz várostérképek, kiadványok lektorálásában, szerkesztésében, és előadásokat is tart a Debreceni Egyetemen. Számos helytörténeti tanulmány és önálló kötet szerzőjeként is ismerik. Ha valaki ezek után azt gondolná, hogy a hatvanadik életévét pár hete betöltő szakember tősgyökeres debreceni cívis, alaposan melléfogna. Papp József ugyanis a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fényeslitkén született, apai és anyai nagyapja vasutas volt, ő maga pedig az érettségi után a szegedi Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál kezdte meg felnőtt életét: segédmunkási munkakörben. 1972-ben került Debrecenbe, ahol a Szalag- és Zsinórgyárban töltött három évet raktárosként, innen a Kelet-magyarországi Tervező Vállalathoz igazolt dokumentációs csoportvezetőként, majd 1985-ben következett a városházának az a bizonyos tömlöce.

Papp József azt mondja, hogy mivel „az igazi életfogytosok” harminc évet ülnek, neki hátra van még három éve addig. Tevékenységével két évvel ezelőtt kiérdemelte a Kós Károly-díjat, s érdemes idézni az akkor elhangzott laudáció szép első mondatát: „Papp József Debrecen város sokoldalú és nélkülözhetetlen robotosa, aki határtalan tudásvággyal, szívósan és nagy eredményességgel kutatja a régmúlt idők viszonyait.” Munkásságát a Város- és Faluvédők Szövetsége a közelmúltban Podmaniczky-díjjal ismerte el, ezt olyan személyeknek ítélik oda, akik a foglalkozásuktól és a munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül – vagy éppen azt túlteljesítve – a legtöbbet teszik épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében.

Térképek között éli mindennapjait