Seuso: Kincs, ami lehet?
Az állam nem mond le a jelenleg külföldön, magántulajdonban őrzött Seuso-kincsekre formált jogáról: ez már aznap kiderült, hogy Zelnik István műgyűjtő sajtónyilatkozata megjelent, miszerint előszerződést kötött a kincsek egy részének megvásárlására. (A darabokat hazahozná, múzeumot nyitna számukra, s végrendeletében a magyar államra hagyná őket. Persze csak akkor, ha az állam hajlandó lenne ideiglenesen lemondani a kincsekre fenntartott igényéről, s hazatértükkor nem kobozná el őket.) Az államtitkárság tehát világossá tette, hogy Magyarország egy pillanatra sem fog lemondani a Seuso-kincsekről, ám akkor még az is szerepelt a nyilatkozatában, hogy a „kormány nyitott minden komoly és tisztességes szándékú, az ország érdekeit szem előtt tartó műgyűjtővel és műkereskedővel a Seuso-kincsek (…) sorsáról érdemben egyeztetni”.
L. Simon Lászlót, a nyáron kinevezett, új kulturális államtitkárt láthatóan meglepte Zelnik Istvánnak a sajtóban megjelent ajánlata, vélhetőleg nem tudott róla, hogy elődje, Szőcs Géza tárgyalásokat folytatott Seuso-ügyben Zelnikkel. Legalábbis az államtitkárság egy későbbi nyilatkozatában leszögezik: „a Kultúráért Felelős Államtitkárságon nincs dokumentálható nyoma annak, hogy az elmúlt két évben a Seuso-kincsek egy részének vagy egészének esetleges hazahozataláról bárki hivatalosan tárgyalt vagy egyeztetett volna a kormány illetékeseivel”. Zelnik István pedig határozottan állította: „a tárgyak hazahozatalához a legmagasabb szinten kértem a magyar kormányzat segítségét, hogy a kényes jogi helyzetben tegyék lehetővé a kincsek hazajuttatását”.
Hogy a legmagasabb szint mit jelent, az nem egészen világos, de azt lapunk kérdésére Szőcs Géza most is megerősítette, hogy többször tárgyalt a műgyűjtővel Seuso-ügyben. Látta azt az előszerződést is, amelyet Zelnik a kincsek megvásárlására kötött. Hogy ezekről a találkozókról nem készült feljegyzés, az éppen Zelnik István kérésére történt, aki attól félt, hogy az akció híre az apparátuson keresztül kiszivárog, s az ellenérdekelt felek ezt kihasználhatják. Szőcs Géza azt mondja: ha a hivatalos megbeszélés és a magánbeszélgetés között az a különbség, hogy az előbbiről feljegyzés készül, akkor a Zelnik Istvánnal e tárgyban folytatott megbeszélései nevezhetők magánbeszélgetésnek is – mint ahogy a jelenlegi államtitkár értelmezi –, tény azonban, hogy Balog Zoltán minisztert tájékoztatta ezekről. Hozzáteszi: ő sem azt támogatta, hogy az állam mondjon le a jogáról, hanem arról volt szó, hogy élve a lehetőséggel, egy megbízási szerződéssel Zelnik Istvánt bízza meg a kincsek megvételével. Később pedig törvénnyel rendezték volna a kincs jogi helyzetét.
L. Simon László a Heti Válaszban tegnap megjelent interjúban már blöffnek nevezi Zelnik István ajánlatát, amelyet nem lehet elfogadni. „A Seuso-kincs sáros holmi, a nemzetközi műtárgy-kereskedelemben eladhatatlan. (…) Ha igent mondanánk a tárgyegyüttes megvásárlására, az állam elveszítené nemzetközi hitelességét.” Az augusztus eleji tárgyalókészség tehát kemény hangú elutasítássá változott, s ebből arra lehet következtetni, hogy Zelnik Istvánt – elődjével ellentétben – az államtitkár nem sorolja a „komoly és tisztességes szándékú műgyűjtők” közé. Nem is jött létre köztük találkozó az ügy kipattanása óta, ezt egyik fél sem kezdeményezte.
Zelnik István bombasztikus vételi ajánlata bejelentésének másnapján a HVG cikket jelentetett meg a műgyűjtő tartozásairól, melyből kiderült, hogy több korábbi munkatársát nem fizette ki, jelzálog van Andrássy úti múzeumának épületén, s százmillióval maradt adós egy műkereskedőnek is. Ez a cikk bizonyosan rontotta Zelnik István kormánybeli és közvéleménybeli megítélését, akit már ezelőtt is támadások értek délkelet-ázsai aranygyűjteményének eredetét és hitelét illetően. Nem mellékes egyébként, hogy a cikket az a Hajdú Éva írta, aki újságíróként korábban évekig a Seuso-kincsek miniszteri biztosa volt, bár a kincs megszerzését illetően neki sem sikerült eredményt elérnie.
Zelnik István tehát a jelenlegi állás szerint, úgy tűnik, nem kapja meg az állam támogatását a Seuso-kincsek megvételéhez. Az előszerződés határideje augusztus végén lejár. Mi lesz a műtárgyegyüttessel? L. Simon László úgy nyilatkozott, hogy a Zelnik-ajánlattal szemben van más alternatíva is, hisz az „elmúlt egy évben komoly háttérmunka folyt Seuso-ügyben. A szakértők szerint törvényes lehetőség van arra, hogy az állam belátható határidőn belül visszakapja jogos tulajdonát”. Erről a háttérmunkáról azonban nem tudunk semmit. Annyi bizonyos, hogy az államtitkárságon vagy a minisztériumban nem folyt ilyesmi (hisz akkor Szőcs miért tárgyalt volna Zelnikkel?), folyik viszont a nyomozás az ezüstlelet feltételezett megtalálójának rejtélyes halála ügyében, s előkészületben van egy kötet a kincsről, amely összegzi a kutatás eddigi eredményeit. A könyv ősszel jelenik meg.
