Állatkerti külalak
A világ meg csak olyan, hogy egy szökött kenguru híre sokkal érdekesebb, mint az összes többi nem szökötté. (Amíg meg nem érkezett az altatót belövő állatorvos, a szökött kengurut állítólag rendőrök tartották sakkban – pedig csak egy domináns hím elől dobbantott egy nagyot.) És ez persze érdekesebb egy állatkerti épületnél is, amely látszólag észrevétlenül próbál megfelelni többtucatnyi biztonsági, klimatikus, energetikai és stíluskövetelménynek. Ilyenkor szokás megemlíteni, hogy a budapesti bizony Európa egyik legszebb állatkertje – és ilyenkor szokott elmaradni, hogy milyen állapotban vannak a többiek. Amelyek egyrészt még mindig csak szolid kistestvérek az olykor egészen kisstílű anyagi gondok szorításában, másrészt viszont régóta tudnak együtt is élni ezekkel: közös, európai fajmegmentési programokban vesznek részt, vagy sikeres fejlesztési (természetesen EU-finanszírozású) pályázatokon vannak túl. Veszprémben két éve jártam, és Nyíregyházán is akkor készültek el azok a nagyvonalú beruházások, amelyek már azt is mutatják, hogy nemcsak a túlélésért, de a fejlődésért is folyik a verseny, és igenis, 93 ezer négyzetkilométeren is látványosan tud egymás mellett élni több állatkert, főleg ha tesznek érte.
Nyíregyháza-Sóstón például rögtön a bejáratnál lenyűgöznek az üvegfalú medencékben kacskaringózó fókák és pingvinek, továbbá az itteni 30 hektár már valóban vadasparknyi méret. Csak itt élnek indiai orrszarvúk, illetve fehér tigris és Európa valószínűleg legnagyobb komodói varánusza, de különlegesség a cápa, a hópárduc, a gepárd és az afrikai elefánt is. Azok a részek, ahová a fejlesztési pénzek még nem értek el, jótékonyan húzódnak meg az óriási terület fái alatt, a központban pedig ott a friss fejlesztés, a Zöld Piramis. Távolabb más kővel és farátétes felülvilágítóval pedig az Elefántház.
Ez utóbbi mértanilag nyilván nem középen áll, mégis igazi közép- és súlypont lett itt, az állatparkban. A sok zöld között nincs igazi panorámarálátás sem, mégis kiemelkedik, szürke kőborítású tömbjével tömör várszerűséggel ül a helyén, ahogy hirtelen megmutatja magát. Várszerűségét oldják a bejáratot hangsúlyozó látványosságok (az előtető cölöpökké túlnövő oszlopai, a vízfelületek, a gyerekbarát szökőkút) és a központi üvegkupola. A funkciójából eredő ablaktalanság és a palakő hideg szürkéje kissé kemény nyitány, de az új épület érezhetően nem akarja uralni a környezetét, alkalmazkodni próbál a sok fához és a tág terekhez. (Tervezője a nyíregyházi Gáva Attila és a GAV-ART Stúdió.) Ezért sincs az a szokásos, kissé nyers újdonságérzése a messziről jött embernek – mintha azonnal a nagy egész részévé tudott volna válni az új épület.
Ami egyébként körbejárásakor erősen szabálytalan képet mutat, minden oldalán más (hol nyitott, hol teljesen zárt, hol egy étterem teraszra fut ki, hol egy állatkifutóra) – a sokarcú külső nyilván annak a sokféleségnek a következménye, amit csak belül tapasztalhatunk meg. A Zöld Piramis belül spirális szerkezetű, alul rögtön az Óceániummal, cápákkal és trópusi halakkal, amelyek nyilván mindenkit sokkal jobban érdekelnek az építészeti konstrukciónál. Ami itt dicséretesen rejtve is marad – a medence alján átvezetett üvegfolyosó tényleg imponáló, ahogy a fejünk felett úszkálnak a halak, az a legjobb tropikáriumokhoz méltó.
A Piramisban – amely nem piramis persze, hanem az üvegkupola alá helyezett, többszintes mindenféle –aztán megcsap a forró pára és a helyszűke, ami szintén az illúzió része. A termő banánfák, bambuszok és függőhidak között a legtöbben szintén nem a fal borítását figyelik, ahol számomra a legnagyobbat bicsaklik a zookülalak: az üveggyantás műfal és a belefoglalt fejprofilok kissé túlságosan is olcsón Disneyland és Hollywood (az Oroszlánkirálytól a Madagaszkárig) felé mozdul el.
Nekem az üvegkupola drótköteles, fémvázas technoszerkezete is kilóg egy kicsit az eddigi eredményes kulisszaösszképből, de ha most, itt, a végén még a költségvetési keretek, illetve a hazai beruházóipar határait is feszegetni kezdeném, akkor tényleg nagyon messze jutnánk a cápáktól meg a kisebb fülű ázsiai és nagyobb fülű afrikai elefántoktól.
