Csak hát az Államérdekből nagyon meggyőzően érvel amellett, hogy a politikusok nem feltétlenül rendes emberek, és ezt az eredeti felfedezését végtelenül hosszan és unalmasan mondja el. A szerelmes filmek közül A szerelem három évig tart erősen utánozza Woody Allent, a Szerelem a hatodikon pedig már legalább másfél éves darab, így aztán az áttörésre egyelőre várni kell.

Amíg várunk rá, éppenséggelmegnézhetjük a hatodikon játszódó történetet, még ha a ravasz címadó egyetlen tollvonással elárulta a poént, valamit, amit csak sejtenünk, remélnünk, gondolnunk lett volna csak szabad; hogy a derék francia nyárspolgár, pocakmatyi és tőzsdeügynök (de a becsületes fajtából, aki hosszú távon gondolkodik) megtalálja a boldogságot, vagy ne legyünk telhetetlenek: az igazibb, nagyobb, szabadabb és családibb életet a spanyol cselédség körében.

Ehhez először spanyol cselédeket kellett szerezni, vagyis a történetet a hatvanas évekbe kellett helyezni, amikor busszal érkeztek a háztartási segéderők a határ túloldaláról, Franco elől menekülve. Ennek rögtön három előnye is támad. Az első, hogy a történet beleillik a nagy délre vágyódás európai sablonjába. Az északi vagy északabbi népek folyamatos honvágyába, mert délen van még élet, szerelem és szenvedély. Emiatt indult Goethe Itáliába, emiatt üdültek az angolok Firenzében, boldogan hüledezve, hogy ott a nyílt utcán késelik meg egymást a fiatalok, emiatt írt Mérimée Carmenről, a szép cigány lányról, ezért választotta Bizet a bicskázós történetet az arannyal ékes operaházak frakkos vendégeinek szórakozásul. De még ma is vidáman nézzük, ha egy gazdag, nyársat nyelt Tóbiás Portugáliába szalad, hogy tört portugálsággal leányt kérjen, vagy, mint ebben a filmben… (nem mondom tovább).

A másik előny, hogy nagyszerű spanyol karaktereket lehet szerződtetni a francia filmhez, Almodóvar sztárjait, Carmen Maurát, Lola Duenast vagy a fantasztikus Concha Galant. Csupa elrajzolt arc, csupa szédületes karakter, amiről az ember mindig azt hiszi, hogy ilyenek csak a spanyol filmekben fordulnak elő –amíg el nem vetődik Spanyolországba, és rá nem jön, hogy ez a valóság, ők jönnek szembe az utcán.

A harmadik előny a hatvanas évek, egy szépen megidézhető kor, amelyre az ötven fölöttiek szelíd mélázással emlékeznek, ó, amikor még az ablakba tették a tejet éjszakára, hogy meg ne savanyodjon, amikor a nők tupírozott frizurát viseltek, kosztümöket hordtak, és alapvetően nem csináltak semmit. Lehetetlen formájú Citroënek járták az utcát, De Gaulle a Riviérán nyaralt, és a házmester Párizsban is utálatos volt. Ki mondaná azt egy filmre, hogy rossz, ha egyszer olyan jó nézni?

Szerelem a hatodikon Forgalmazza a Mozinet

Natalia Verbeke és Fabrice Luchini