Nagy zöld disznók a Dóm téren

Kisebb konyhai ribillióval indul Szegeden a Mágnás Miska. A hatalmas játékteret edényekkel megrakott fal takarja el, előterében tűzhelyek sora. Kakaskukorékolásra ébredő cselédség vánszorog elő, majd véres ruházatú szakácsok hatalmas disznófejeket raknak óriási lábosokba. Mintha egy egész kondát legyilkoltak volna. Az első felvonásban mindenki kicsit megégeti magát. Mindenki óvatlanul közeledik a tűzhöz. Aztán szinte észrevétlenül a konyha szalonná változik, a főzési eszközöket fehér drapéria takarja el, a hátsó falak néha megnyílnak, zöldellő dombokra adva kilátást.

A szünet után a kastély belvilága végképp eltűnik, a nagy báli jelenetsor a szabadban játszódik le, három zöld domb lábánál, a dombokról egy-egy hatalmas zöld disznó figyel, néha kigyulladó vörös lámpaszemekkel. Menczel Róbert díszletében akár a Cigánybárót is eljátszhatnák, mintha Zsupán sertésbirodalmában járnánk. A Mágnás Miska esetében kicsit merészebb asszociációs készséget igényel ez a látvány, bár beérhetjük annyival is, hogy nagy disznóságok történnek itt a szemünk láttára.

A játék sem indítja be különösebben a fantáziát. Sokféle énekes és színész sokféleképpen alakít. Sok irányból közelítik az operettet, meg a kifigurázott arisztokráciát is. Molnár Piroska a rebellis és kleptomániás nagymama szerepében erélyesen uralja a színpadot, Hirtling István elszabadultan nyávogja a grófkarikatúrát. Náray Erika operettesen hozza a grófnőt. Az operaénekesek gondoskodnak a hatalmas hangzásról. Rácz Rita Rollája egyébként naivan energikus ifjú hölgy, Haja Zsolt operában jobb színész, mint itt. Bonviván vasútmérnökében elég kevés az élet, különösen amikor nem énekel.

László Zsolt és Znamenák István Pixi és Mixi kettőse fanyarra kidolgozott bohócduó, de mindez nem sokat segít a látvány értelmezésében. A díszlet az úgynevezett mai szem, a XXI. századi látásmód üres demonstrációja marad. Alföldi Róbert nem talál igazi rendezői fogást Bakonyi Károly 1916-os librettóján, nem talál benne olyan gondolatokat vagy legalább viselkedésmintákat, amelyek mai megfelelőjével szembesíthetné a nézőt. Mégis megpróbálkozik a főszerepek átértelmezésével. Radnay Csilla és Stohl András feladata népi-paraszti tükröt tartani az arisztokráciának.

Saját képükben, mint Marcsa és Miska, rutinosan viccesek, meggyőzően elevenítik meg a parasztkarikatúrákat. Amikor viszont arisztokratáknak adják ki magukat, nem idétlenkednek, nem viselkednek elefántként a porcelánboltban. Stohl Miskája öntudatos paraszt-polgárként hasonul az urakhoz, nem közéjük szabadult bunkóként hasonítja őket magához, Radnay Csilla Marcsája meg olyan igazi méltósággal ereszt el francia szóvicceket, mintha a mosogatólány értené is, amit mond. A főszerepeknek ez a kétségkívül eredeti felfogása azonban csak elbizonytalanítja a történet értelmezését.

Jó ízléssel kerüli ki a vaskos népi gúnyolódás szokványait, közhelyeit, de egyúttal olyan perspektívát nyit meg, amely messze meghaladja a minden merész furcsaságával együtt is a régi, bevált operettvilág keretein belül maradó előadás lehetőségeit. E bonyolultabb tartalmak nyilván alapos átírást igényelnének, s ez a Mágnás Miska esetében Mohácsi Jánosnak sem sikerült maradéktalanul, a szegedi szabadtéren meg nem is lehet feladat. A szegedi szabadtérin az értelmezési homályokkal együtt is megél az előadás.

Ha nem akarjuk mélyebben megérteni, amit látunk, élvezhetjük a zenét, a táncot, Silló István vezényletével megszólalnak Szirmai Albert ismerős dallamai, Kovács Gerzson Péter koreográfiájában is van annyi lázadó furcsaság, mint a díszletben. Vörös Róbert dramaturg is gondoskodott néhány új viccről. Olykor azokon is lehet kuncogni, meg a régieken is. Néha.

Stohl András és Radnay Csilla Miska és Marcsa szerepében
Stohl András és Radnay Csilla Miska és Marcsa szerepében
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.