Szép, színes

2012-08-17

Nekem tetszik, hogy a szabadság szót szeretik az internetes szavazók. Azt már nem merném állítani, hogy mindenki így van vele.

Annyi fölösleges dologgal foglalkozunk, hogy igazán üdítő ötlet: keressük meg „2012 legszínesebb magyar szavát”. A Fővárosi Beszédjavító Intézet – ez az intézmény nyilvánvalóan nem fölösleges! – hirdetett pályázatot, és több száz beküldött javaslatra harmincezer internetes szavazat érkezett, pedig a nyeremény csekély volt: az első helyezést elért pályázat beküldője két hetijegyet nyert a Sziget Fesztiválra, a további díjazottak HP nyomtatót és száz darab pöttyös Túró Rudit kaptak.

Az ötletadót mindenki ismeri, Kosztolányi Dezső írta meg először saját javaslatait 1933-ban a Pesti Hírlap nyelvművelő rovatában. Ő meg a franciáktól vette át, de mindegy is, a lényeg, hogy szerinte a legszebb magyar szavak ezek: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

Ma meg az alábbiak „jutottak” – a szavazatok száma adta sorrend szerint – tíz közé: gyöngy, buborék, záporeső, pirkad, kanyar, pitymallat, tyúkhúsleves, pipitér, csoki.

Plusz a szabadság , amely a legtöbb vokssal kiérdemelte a legszínesebb szó kitüntetést.

Játék ez csak, mondanám, ne vegyük túl komolyan. Kosztolányi is írta: „Egy szó nem élhet külön a takaró fogalma nélkül. Ha valaki nem tud magyarul, esetleg gyönyörűnek és légiesnek érezheti ezt a szót is: disznó, s holmi tündéri hullámzást képzelhet bele,mindaddig,míg nem értesül arról, hogy a disznó csak disznó.”

Ha például a nyertes szót úgy írom, ahogy mondjuk: szabaccság, már biztosan kevesebbeknek tetszene, pedig az írásképnek semmi köze sincs a nyelvhez. A szó jelentése viszont nem változik attól, ahogy írjuk, és megszerzett szabadságunk huszonharmadik esztendejében igazán jólesik nekem, hogy még nem feledkeztünk el róla.

Mondogatom, dédelgetem magamban. Arra gondolok, hogy manapság nem éppen a kiterjesztésén fáradoznak. De ha engem mint polgárt és újságírót korlátozni próbálnak is minduntalan, azért a fiatalok – mert leginkább ők szavazhattak –, előbbutóbb csak kivívják maguknak, amennyire szükségük van.

Addig legyen meg a szabadságuk az összes Szabadság tér átnevezésére azoknak, akiknek az a legtöbb jó, amit tenni tudnak.