Tüskevár-film: Ötös alá a próbavetítéseken
A filmet övező várakozásnak csak részben oka, hogy időről időre nagy sajtóvisszhangot keltettek a hazai filmgyártásban korántsem szokatlan módon zajló, pénz hiányában többször leálló, majd újrainduló munkálatok. Az igazi ok az eredeti történet szellemiségében és a csaknem 45 éve készült tévéföldolgozás többgenerációs sikerében rejlik.
Az új Tüskevár-film forgatókönyvének kidolgozását még 2005-ben hárommillió forinttal dotálta a mára fölszámolás alatt álló Magyar Mozgókép Közalapítvány, a gyártás támogatását azonban megtagadta, állítólag azért, mert remake-et (korábbi film újraforgatását) nem akart finanszírozni. Csakhogy Balogh György rendező nem a szinte kultikussá vált, 1967-es fekete-fehér tévésorozatot szándékozta színesben megismételni, hanem a regény alapján egy teljesen új víziót készült vászonra vinni. A forgatást innen-onnan szerzett pénzekből elkezdték, de a befejezésre, az utómunkálatokra már nem futotta a keretből. Legutóbb magánbefektető fedezte a hiányzó 10-15 milliót, és a Focus Fox utómunka-stúdió is beszállt társproducerként – tudtuk meg a rendezőtől, aki a befektető kilétét nem akarta fölfedni, azt azonban elárulta, hogy az összköltség mintegy 80 millió forint, ami harmada egy átlagos magyar film összegének.
Az új Tüskevárnak tehát ennyiből kell széles közönséget meghódítania. A rendező úgy véli, kétszázezer mozinéző már nagyon jó eredmény, mert akkor a bevételből le lehetne nullázni a film adósságait. Úgy tűnik, a filmes berkekben „külsősnek” számító, rendezői diplomával nem rendelkező Balogh életében fordulópont ez a munka. Első rendezését, a Pizzást közönségfilmnek szánta, de csak mérsékelt visszhangot keltett. Ha viszont a Tüskevár „bejön”, további feldolgozásokat szeretne készíteni a magyar irodalom „kötelező olvasmányaiból”. A legközelebb Petőfi János vitéze áll a szívéhez, az eredeti szöveggel valósítaná meg a vásznon, felhasználva a digitális trükkök arzenálját a műben szereplő boszorkányok, óriások ábrázolására. Ebben nagyon különbözne az a film a mostanitól, amelyben nincsenek technikai kunsztok. A Tüskevárt éppen azért akarta elkészíteni, mert a ma divatos virtuális világ helyett egy egyszerű, természetközeli történet foglalkoztatta.
Az alapul szolgáló regényt 1956 nyarán írta Fekete István, és a történetben nem nehéz fölfedezni az író világszemléletét: a nyári iskolai szünetben az urbánus környezetből a Kis-Balaton lápvilágába kerülő főhős, a Tutajosnak becézett Radó Gyuszi testileg-szellemileg ifjúvá érik, ahogy megismerkedik a természettel és a természet közelében élő emberekkel. A rousseau-i látásmódot az 1967-es filmes földolgozásban fölerősíti a főhőst e világba „beavató”, Matulát alakító Bánhidy László, aki ízes beszédével, paraszti gyakorlatiasságával és bölcsességével sokak számára vált vonzó figurává. Más szerepfelfogást követ Balogh filmjének Matulája, Kovács Lajos. Mint korábban nyilatkozta, ő izmosabb, „westernesebb” alakot lát e szerepben, aki nem is idevalósi, idegen és magányos – sokkal inkább drámai figura, mint Bánhidyé. A kapcsolat közte és Tutajos (a Koltai Lajos Sorstalanság című filmjéből megismert és manapság operatőrnek készülő Nagy Marcell) között mindkettejüknek fontos, kölcsönösen formálják egymás gondolkodását, személyiségét.
Balogh szerint van esélye, hogy az új színészi alakítások is (az említetteken kívül Eperjes Károlyé, Pogány Judité, Molnár Piroskáé és másoké) meghódítják a közönséget, jelesül a mai iskolásokat és a régi szcénát emlékezetükben őrző szüleiket, nagyszüleiket egyaránt. Erre utal az is, hogy a legnagyobb hazai moziüzemeltető, a Cinema City országos tesztvetítés-sorozatán 1255-en látták a filmet, főként pedagógusok, kisebb számban gyerekek. A nézők mindenütt osztályozták is a produkciót 1-től 5-ig: összességében 4,5-ös osztályzatot kapott, képi világa 4,89-et, zenéje 4,65-öt. Ezt az értékelést a szakemberek egyértelmű elfogadásnak tekintik.
Az élenjáró tucat
A Tüskevár töretlen népszerűségét mutatja, hogy 2005-ben, amikor brit mintára hazánkban is megrendezték a Nagy Könyv vetélkedőt, Fekete István regénye egészen a tizenkettes döntőig jutott. Mint emlékezetes, versenytársainak listája meglehetősen eklektikus képet mutatott. Ott volt a finisben Mihail Bulgakovtól A Mester és Margarita, Gárdonyi Gézától az Egri csillagok, Gabriel García Márquez Száz év magánya, Jókai Mór Az aranyembere, A. A. Milne-től a Micimackó, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkja, George Orwell 1984-e, J. K. Rowling első Harry Potterregénye, Antoine de Saint-Exupéry A kis hercege, Szabó Magdától az Abigél és J. R. R. Tolkientől A gyűrűk ura. A versenyt az Egri csillagok nyerte.
