Nol-Presszó: Lehet futás közben énekelni?

MIKLÓSA ERIKA: Agyban igen. Ha lassan kocogok, akkor hanggal is. De annyi energiám nincs, ezért inkább „fejben” énekelgetek. Mindig azzal foglalkozom futás közben, amit épp próbálok. Mostanában a Don PasqualébólNorina szerepét éneklem rendszeresen, de be-bekacsintgat Gara Mária is a Hunyadi Lászlóból.

Nol-Presszó: Készülsz a New York-i maratonra, ott mit fogsz énekelni? 42 195 méterhez kevés egy operaszerep.

MIKLÓSA ERIKA: Arra gondoltam, ha főszereplőként végig tudok koncentrálni egy egész operát, ami három óra, akkor az körülbelül harminckét kilométeren át kitart. Ennyi idő alatt a Rigolettót végigénekelem. Akkor már nem sokkal több mint tíz kilometer marad hátra. Arra az egy órára meg berakok egy rádiókabaré-jelenetet, hátha eltereli a figyelmem.

Nol-Presszó: Szoktál amúgy is kabarét hallgatni?

MIKLÓSA ERIKA: A rádióban igen, főleg a régebbieket. Talán az a kedvencem,mikor Kern András teljesen egyedül egy telefonközpontost és a félre kapcsolt vonalak telefonálóit játssza – elváltoztatott hangon.

Nol-Presszó: Az NDK turmixgép, a kivehető ajtós?

MIKLÓSA ERIKA: Pontosan.

Nol-Presszó: Mi volt a legnagyobb áldozat, amit érted hoztak?

MIKLÓSA ERIKA: Ha jól belegondolok, az első férjem a friss közgazdászdiplomájával külön karriert építhetett volna. Ehelyett ő bennem hitt, fel akarta építeni az én pályám. Ez elég bizonyíték arra, hogy valaki jobban szereti a másikat, mint magát.

Nol-Presszó: Mi volt, amit te hoztál másért?

MIKLÓSA ERIKA: Sok áldozatot szoktam hozni, bár nem jó szó, hogy áldozat. Erős szociális érzékenységű vagyok, és sokszor észreveszem, hogy a hiányzó mozaik én lehetek egy ember életében. Például a látássérült paralimpikonért, Orbán Csabáért lobbiztam mindenhol, hogy lehetőséghez jusson, és kvalifikáltathassa magát az olimpiára. Anyagilag is támogattam.

Nol-Presszó: Gondolkodtál már azon, mit fogsz csinálni, ha elégedetlen leszel a hangoddal?

MIKLÓSA ERIKA: Maximalista lévén, állandóan elégedetlen vagyok. Valószínűleg ez a sportolói múltnak is köszönhető, mert állandóan a tökéletesre gyúrok, mindig van min csiszolni.

Nol-Presszó: Azért más a „van még mit csiszolni” vagy „az ezen már lehetetlenség csiszolni, nem működik”.

MIKLÓSA ERIKA: Olyankor egy külső fülre kell hallgatni, mert fontos, hogy az embernek tükröt tartsanak, és reális képet mutassanak. Tizenöt éve hű munkatársam, barátom Harazdi Miklós, aki nemcsak a zongorát, hanem ha kell, engem is üt-vág-ver. Akkor is, mikor azt érzem, én vagyok a világ legjobb énekese, túlzásokba esnék vagy ennek a fénye elhomályosítaná a teljesítményemet.

Nol-Presszó: Nem válaszoltál arra: mit fogsz csinálni, ha már nem énekelsz?

MIKLÓSA ERIKA: Ez igaz... Nem kell gondolkodnom, mert nagyon sok az alternatíva. Biztos sok fiatal fog körülvenni. Hogy az énekléssel lesz-e ez a munka kapcsolatos, vagy más társadalmi tevékenységgel, nem tudom. Sok mindent csinálok: környezettudatos életre nevelést, egészséges életre nevelést, elvállaltam a Gyulai István és Zsivótzky Gyula Alapítvány a Magyar Atlétikáért kuratóriumának elnöki posztját. Ez is olyan irány lehet, amely tovább lendíthet, ha nem a színpadon szerepelek. Bár egyelőre ezt el sem tudom képzelni. Azért mindig ezer szálon futottam. Szó szerint is. És mindent ugyanazzal az intenzitással tudnék művelni.

Nol-Presszó: Abbahagytad volna az éneklést, ha a 2010-es választásokon megválasztanak polgármesternek?

MIKLÓSA ERIKA: Biztosan nem.

Nol-Presszó: Egyáltalán mivel tudtak rávenni, hogy elindulj? A beszélgetésünk elején elmondtad, a politika nem érdekel, nem is akarsz beszélni róla. Ez mégis politikai állás.

MIKLÓSA ERIKA: Lehet, bár az én szerepem nem politikai lett volna, hanem közösségépítő. Kellett valami, ami egy helyzetet elmozdít a falunkban. A zászlóbontás volt a szerepem, felébreszteni az embereket: mert nagyon fontos a közösség, éleszteni a punnyadást, a szellemi nihilt, és ez sikerült.

Nol-Presszó: Féltél, hogy megnyered?

MIKLÓSA ERIKA: Nagyon. Főleg, mikor kiderült, hogy egy szavazattal maradtam alul.

Nol-Presszó: Állt mögötted párt?

MIKLÓSA ERIKA: Nem. Teljes mértékben független voltam. Ajánlkoztak, de én elsősorban mindenki Miklósa Erikája vagyok, művész, és nem tisztem letenni a voksot egyik párt mellett sem. Természetesen véleményem van, szimpatizálok is, de ezt nem viszem ki a közönség elé.