Rejtőzködő kincsek
A Megismételt pillanat tényleg időutazás, amennyiben ugyanazokon a falakon láthatjuk Veress Ferencnek és Orbán Balázsnak a XIX. század végén készült, Erdély témájú fotográfiáit – s mellettük a kortárs Fekete Zsolt képeit, aki nagy elődeinek nyomába eredt a Székelyföldön, hogy mai szemmel láttassa a helyszíneket. A látogató így jól érzékelheti az idő kétarcúságát is, hiszen olykor száz év elmúltával is lényegében változatlan tájat látunk, máskor viszont nagyon is szembeötlő a változás a képeken.
Veress Ferenc kolozsvári fényképész a műfaj hőskorának egyik kiemelkedő egyénisége volt, aki nem csak művészszemmel tudott látni.
Ezt bizonyítja, hogy az Ország Tükre című lap hasábjain már 1862-ben megfogalmazta a kívánatos célt. „Nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ókastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná” – szól az idézet, s a szolgálat teljesült is. Hiszen éppen ekkortájt indult gyűjtőútjára Orbán Balázs, akinek kutatómunkája a Székelyföld leírása című sorozatban csúcsosodott ki. Orbán nemcsak néprajzi kutatásokat végzett, de fényképezett is, csakhogy a kor nyomdatechnikája nem tette lehetővé a fotók megjelenítését a kiadványban, ezért rajzokat, fametszeteket kellett készíteni róluk. Így kerülhetett több mint 350 illusztráció az 1868–1872 között megjelent kötetekbe. Ezek illusztrációs anyagának alapjai, az Orbán-fotók mindenképpen a legkorábbi erdélyi tájfelvételeknek, kastélyfotóknak és a népviseletet megörökítő képeknek tekinthetők.
Lengyel Beatrixtól, a kiállítás kurátorától tudjuk, hogy a látogatók az alkotófolyamatba is betekinthetnek, ha elmennek a Nemzetibe. A Megismételt pillanat keretében ugyanis látható egy kétszer öt darabból álló vizitkártya-együttes is, amelyek hátoldalán Orbán Balázs egészen világos utasításokat ad a fényképeiről metszeteket készítő mestereknek arra nézvést, hogyan képzeli el a feldolgozott képeket. A kurátor szerint ez az igazi rejtőzködő kincs: úgy érezhetjük magunkat ezeket a szövegeket olvasva, mintha bepillantanánk a képeskönyvkészítés műhelytitkaiba. Úgy tudni, Orbán Balázs összesen mintegy 180 fotót készített – legalábbis ennyi van meg különféle gyűjteményekben. Ezeknek mintegy egyharmadát láthatjuk most Fekete Zsolt válogatásában, aki több mint egy évszázad elmúltával újra lefotózta Orbán és Veress helyszíneit. Fekete néha nemcsak a százéves fotókkal, de saját képeivel is felesel: előfordul, hogy ugyanaz a helyszín és szereplő látható 1999-es, 2004-es és 2007-es felvételen. Az eredeti Orbán- és Veress-felvételek mellett a kiállításon láthatók az azokról készült metszetek, rajzok és akvarellek egy része, és helyet kaptak a fotótörténet tárgyi emlékei, valamint például fotókerámiák is.
Orbán Balázs Székelyföld-tematikájú eredeti képei kiállításon ugyan még nem, más formában azért már korábban is láthatóak voltak. Erdélyi Lajos nevéhez köthető az a kiadvány, amely a hetvenes években jelent meg Romániában, majd pedig, lényegesen korszerűbb nyomdatechnikai eljárással a kilencvenesekben hazánkban is.
A kollekció legnagyobb részét a már említett Maros megyei fiókban őrzik. (A hetvenes években került ebbe az intézménybe a gyűjtemény, előtte könyvtári kezelésben volt.) S éppen emiatt csúszott el a képek hazánkba érkezése. Mint Csorba Lászlótól megtudtuk, tényleges kultúrdiplomáciai sikernek köszönhető, hogy most a Nemzeti Múzeumban láthatók Orbán Balázs fotói. Levéltárak esetében ugyanis nincs kialakult gyakorlat a műtárgykölcsönzésre, román levéltár pedig még sosem bocsátotta más ország rendelkezésére gyűjteményének darabjait. Hosszú előkészítő folyamat, a vonatkozó eljárásrend kialakítása volt szükséges a mostani kiállítás létrejöttéhez. A főigazgató hangsúlyozta: szó sem volt politikai szempontokról, egyszerűen szakmai ösvényeket kellett kitaposni. Ez sikerült, a jövőben tehát számíthatunk arra, hogy sokkal könnyebb lesz romániai közgyűjtemények, illetve levéltárak anyagát bemutatni itthon is. Lengyel Beatrix elmondta, ahogy a múltban, például a Térbe zárt pillanatok című, vagy éppen a tatárjárás témáját feldolgozó kiállítások esetében, úgy a jövőben is terveznek együttműködést erdélyi múzeumokkal – most pedig már egyéb közgyűjteményekkel is.
