A felnőttkor küszöbén

Ha beragadt a karriered, dobd fel néhány régi sláger feldolgozásával. Így védekezett a törvényszerűen bekövetkező szürkülés ellen például Seal, aki két soulválogatást is piacra dobott, és még sorolhatnánk a hasonló példákat a szvingmániától az egyszerű retrofeeling meglovaglásáig. Akire viszont biztosan nem áll a fenti jó tanács, az Joss Stone. Ő egészen más kategória.

Stone–polgári nevén Jocelyn Eve Stoker – 1987-ben született az angliai Doverben. Azt, hogy a blues és a soul taktusain nőtt fel, a lemezeit hallgatva nem is nagyon kell bizonygatni. Karrierje 15 éves korában kezdődött, amikor más még talán a pattanásait nézegeti a tükörben. De ő gondolt egy nagyot, elhagyta a szülői házat, és meg sem állt New Yorkig, ahol egy meghallgatáson lényegében azonnal felfedezték. Jött a szinte kötelező lemezszerződés, otthagyta az iskolát, és azóta énekesnőként kuporgatja össze a millióit.

Tegyük gyorsan hozzá: megérdemelten. Tíz évvel ezelőtti debütanyaga, a The Soul Session közel ötmillió példányban kelt el, és többszörös platinalemez lett. Rá egy évre már második, immár saját dalokat tartalmazó koronggal rukkolt elő (Mind, Body & Soul), rajta egy bombabiztos slágerrel (U Had Me). A gépezet pedig megállíthatatlanul beindult: a lemez az angol toplista élére repült, s bár csak egy hetet töltött el ott, mégis Stone lett a legfiatalabb zenész, aki ezt elérte. Az meg talán már csak hab a tortán, hogy két Brit Awards díjat és három Grammy-jelölést is elnyert. Ez utóbbit 2007-ben természetesen meg is kapja a legjobb R and B-produkcióért (Family Affair). A huszonöt éves Stone jelenleg öt albumnál és 13 millió eladott példánynál jár, szerepelt az Eragon című filmben és más televíziós sorozatokban, így nehéz lenne azzal vádolni, hogy különféle trükkökkel kívánná magát visszacsempészni a reflektorfénybe.

A The Soul Session Vol. 2. egész egyszerűen egy ereje teljében lévőénekes örömalbuma.

A New Yorkban és Nashvilleben rögzített anyag minőségét most is neves „beugrók” garantálják, úgy mint Ernie Isley vagy a dalszerző-énekes Betty Wright. Ritkán hallani ugyanis ennyire egyenletes válogatást, amely azokat is meggyő zi a műfaj finomságairól, akik messze elkerülik a soul, a funky és a blues határvidékén mozgó hangzást. Stone hangja, ha kell, kislányosan lágy vagy éjfeketén gomolygó, füstösen nőies vagy reményvesztetten szomorú.

Nehéz is kiemelni nagyobb csúcspontokat, hiszen mind a 11 dal jó valamiért. A While You’re Out Looking For Sugar-t vagy a Sideway Shuffle-t a slágerekért rajongók fogják többször meghallgatni, a bluesosabb hangzást kedvelők az I Don’t Want To Be With Nobody But You-ba vagy a The Love We Had-be szerelmesedhetnek bele, akik pedig csak úgy hallgatni szeretnék Stone zsenialitását, azok a Pillow Talk vagy az I Got The… című daloknál időznek el. És az is biztos, hogy az akkor 15 éves lány egykori nagy kedvence, Aretha Franklin is nagyokat bólogatna: Stone szép lassan felnő hozzá.

S bár nem rajongok a végtelenségig nyúló sorozatokért, a folytatás szinte kötelező. Csak abban bízhatunk, hogy arra nem kell újabb tíz hosszú évet várni.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.