A hét képe
1989-ben az egyik barátom fotóalbumokat adott a kezembe. Ezután lefotóztam a nagyapámat, aki Baja melletti halászember, a gyerekeken, a családon gyakorlatoztam. Magam hívtam, nagyítottam, nem szerettem kiadni a kezemből a negatívokat. Ezért is maradok a fekete-fehérnél, mert azt le tudom laborálni otthon. Különben is, visszafelé haladok az időben. Egy idő után úgy éreztem, hogy a kis film helyett inkább a nagyobb formátum, a sokkal lassúbb, állványos, precíz, perspektívakorrekciós eszköz felé kellene fordulnom. Az a nyersanyag, amire mostanában dolgozom, hét éve megszűnt, de bespájzoltam belőle. Polaroid 665-ösre dolgozom, 8x10 centiméterbe foglalom a világot, a gépem 4x5 inches.
Nagyon könnyen roncsolódik a negatívja, viszont cserébe egyedi tónusokat produkál. Nem vágom a képeket, nem is retusálom. Én húsz évig csak fotózgattam, éreztem, sok hiányosságom van. Pedig a Fiatal Magyar Fotó 1990 után című pályázaton már részt vettem, de úgy láttam, hogy a többi kiállító messze fölülmúlta az én akkori tudásomat. 2008 óta vagyok tagja az InstArt csoportnak. Első nagyobb sikerem a Cultiris Alapítvány portfólió első díja volt 2010-ben, 2011-ben pedig már önálló kiállításon is bemutatkoztam. Egyre többet hívnak, képeim szerepeltek a kecskeméti Fotográfiai Múzeum Polaroid 65 kiállításán. A Polaroid Easy Arton is láthatóak munkáim Milánóban és Nizzában.
Gombos Lajos honlapja: http://www.slowvision.blogspot.hu/
