Mindenhol csak válságról hallani, meg romlásról, színvonalzuhanásról,miközben hozzám meg özönlenek a jobbnál jobb programok meg ötletek hírei. Egyrészt látom, hogy micsoda szemetet öntenek az emberek agyába, ahol csak tudnak, másrészt meg érzékelem, milyen sokan fogékonyak a nehezebben felfedezhető-elérhető, de igazi értéket adó kulturális eseményekre, jelenségekre. S tudják, mit vettem észre? Azt, hogy a mindig ugyanazt magukba tömők, az egyenkultúrát fogyasztók közönyös arckifejezésével szemben a kortárs alkotókra kíváncsiak, a művészeti élményt gondolkodva befogadni akarók általában széles mosollyal vetik bele magukat az élménybe.

Örömmel veszik tudomásul, hogy mások is fogékonyak az újra, a szokatlanra, az eredetire, hogy mások is szeretnék jobban megérteni a saját világukat a művészeten keresztül. Valamiféle testvéri érzést táplálnak a többi érdeklődő iránt, összehozza őket a közös igény az alkotások átélésére, megértésére, feldolgozására. Aki Budapesten nyitott szemmel sétálgat, észreveszi, hogy már nemcsak a Falk Miksa utcában, nemcsak a Belvárosban talál művészeti galériákat.

De ő is meg fog lepődni, amikor a Tihany központjában felállított sátorban látja, hányan hányféle grafikát, festményt, szobrot, installációt, fotót fogadnak-mutatnak be, milyen gazdag a magyar művészeti élet, milyen nyüzsgő piaca van a mai alkotásoknak. Tudni lehet, hogy a galériák gyakran a külföld felé tájékozódnak, nem is sikertelenül, mert a hazai alkotók rendre beletalálnak a nemzetközi művészet trendjébe. De fontos a hazai érdeklődés is, főleg mert itthon lehet megteremteni a valódi kontextust, ahogy most az ARtplaccon is, ahol zenei programok, irodalmi és színházi estek, filmvetítések kapcsolódnak a fő kiállítótérben megtekinthető művekhez.

Rabóczky Judit: Bolondok