Tanulmány a magyar középosztályról
A drámai szituáció Schneider úr és Schneiderné asszony konfliktusában találtatik fel. Schneiderné a pénzéből úrimodort és társadalmi presztízst is vásárolna, választékosságot és arisztokratáktól levetett jó ízlést, mert valódi polgár, saját értékvilággal, nemigen lehet. Schneider úr viszont az szeretne lenni, aki, kényelmes,modortalan és fantáziátlan kisember, alkalomadtán ártatlan kicsapongásokkal. Akárcsak utóda, a családi vonatkozásokban is a helyébe lépni kívánó Makács úr.
A szegény Makács küzdelme a Schneider lányért elbukik (a „köszönöm, hogy imádott” búcsúztatja a jó fiút), de Schneider szabadságküzdelmei, melyek az értetlenségtől az ügyetlen hazudozáson át eljutnak a nyílt lázadásig, a végén célt érnek. („A hagymához is hagymát eszem” – ki ne emlékeznék a nagy győzelmi monológra). Örök történet ez, ugyanígy lázad először tétován, majd egyre harciasabban a létező szocializmus új, álpuritán osztályillemtana ellen Schneider úr reinkarnációja, Salamon Béla Pomócsi bácsija a Papa helyezkedikben, de ha napjaink viharos középosztályosodását és a hozzá szériatartozékként járó, államilag biztosított rossz ízlést vesszük szemügyre, akkor már helyben is vagyunk. Egyedül Hyppolit tűnt el, aki puszta jelenlétével is némi mértéktartásra tudna inteni.
A film persze nem ettől élt túl évtizedeket, hanem Csortos, Kabos és Gózon (meg szegény Jávor Pál), a gesztusok és az agyonidézett poénok okán, amelyek eltéphetetlenül hozzájuk kötődnek. Felidézni könynyű, mert szinte fel sem kell idézni, tényleg megrendezni, újraképzelni nagyon nehéz volna. A szabadkai társulat az első utat választotta, ezért garantáltan nem fognak csalódni. A Makács úr tegnap továbbra is és minden körülmények között ott volt az Operában, amíg csak világ a világ. Bár a Mimi azért tudna mesélni.
I!
08. 10.
KEZDÉS: 21.00
HELYSZÍN: Újszegedi port.hu Színpad (Szeged, Újszegedi Liget)
JEGYÁR: 1800–2000 Ft